Bécs már elesett, miközben a Duna vízszintje tovább emelkedik. Ez semmi jót nem jelent a magyarországi folyószakaszra nézve, különösen azért, mivel a magyarországi árvízi kitettség jóval nagyobb, mint nyugati szomszédunké. Európában ugyanis hazánk árvízi kitettsége a legnagyobb. Ehhez évtizedes árvízvédelmi problémák is társulnak, melyek a mostani árhullám esetében is visszaüthetnek – közölte a Biztosítási Elemző Központ.

Magyarország vízkár-veszélyeztetettségét alapvetően meghatározza, hogy a Kárpát-medence legmélyebb részén fekszik és így a környező hegyvidékek vízgyűjtőhelye. Kevesen tudják azonban, hogy mekkora valójában a veszély. Hazánk, több mint 30 százalékos árvízi kitettséggel rendelkezik, mely érték messze a legmagasabb Európában.

Az ország területének csaknem 23 százalékát folyói-, míg 10 százalékát kisvízfolyásai mentén fekvő árterületei teszik ki(!). Ezen a közel egyharmadnyi területen 700 település található, 2 millió ember él és itt húzódik a közutak 15, illetve a vasutak 32 százaléka.

Sajnos a védekezés és a károk kezelésének mikéntje, Magyarország esetében – mindezek ellenére – még ma is csak esetleges. Folyamatosan visszatérő probléma a védművek karbantartása, a vízelvezető árkok és átereszek tisztításának elmulasztása, ezek mezőgazdasági céllal történő hasznosítása (beszántása), mely további árvíz és belvízkárokat okoz. Szintén probléma, hogy sok (jelenleg biztosítatlan, árvíznek és villámárvíznek kitett) lakóingatlan fekszik a folyók árterületén belül, melyekre a hazai biztosítóintézetek – értelem szerűen – nem vállalnak biztosítási fedezetet.

Az OECD országok helyzetét vizsgáló vonatkozó tanulmány megállapítja, hogy Magyarországon a természeti katasztrófákhoz és károkhoz tartozó alapvető információk összegyűjtése és elérése is gondot okoz, továbbá hibás a károk bekövetkezése utáni direkt támogatási formák rendszere is, ahol az állam az árvízkárosultak házát a költségvetés terhére „karitatív” módon utólag helyreállítja. Ez jelentősen csökkenti a lakosság öngondoskodását, erősítve a „Ha az állam úgyis kifizeti a helyreállítást, minek kössek akkor biztosítást?” típusú hozzáállást. A problémák tehát nem újkeletűek és bár a közelmúlt árvizei ugyan ráirányították a figyelmet a problémákra, de érdemi intézkedés egyelőre nem történt.

A biztosítási alkuszok, már 2010 szeptemberében tartott konferenciájukon komplex javaslatokat fogalmaztak meg és sürgették – egy kármegelőzésen és kockázatcsökkentésen nyugvó – átfogó kockázatkezelési rendszer kialakítását. Egy olyan rendszerét, mely a nemzetközi gyakorlatoknak megfelelően az állam és a biztosítási szektor közötti szoros együttműködése mellett, magában foglalta volna a szükséges törvényi és jogi szabályozásokat (építési és katasztrófavédelmi előírásokat), valamint a biztosítások újragondolását, valamint a kármegelőzés és védművek karbantartásának finanszírozást.

A Biztosítási Elemző Központ szerint a mostani árvizek kapcsán ismét előtérbe kerülhet a kérdés, ehhez azonban kormányzati koordinációra lenne szükség, mert a piac önszabályozása itt nem tud megfelelő eredménnyel működni. Mivel a Duna tetőzése csak szeptember 20-a körül várható és addig folyamatos vízszintemelkedéssel lehet számolni, könnyen elképzelhető, hogy a korábbi legmagasabb Duna vízállás értéke (891 cm – Budapestnél) is megdőlhet és ismét a 2010-es árvízhez hasonló nagyméretű katasztrófával kell szembenéznünk.

Forrás: Biztosítási Elemző Központ