Újabb régi történelmi adósság rendezésére készülhet az Országgyűlés: a Tisza Párt parlamenti képviselője, Melléthei-Barna Márton benyújtotta azt a törvényjavaslatot, amely az ügynökakták nyilvánosságra hozatalának előkészítését célozza. A javaslat az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára működéséről szóló szabályozást módosítaná. A cél a nemzetbiztonsági szolgálatok kezelésében álló, 1990. február 14. előtt keletkezett iratanyag teljes körű felülvizsgálata. A tervezet szerint nemcsak az iratokat, hanem az 1990 előtt keletkezett, később is tárolt adatokat és azok irattározási körülményeit is vizsgálni kellene. A folyamatba a nyilvánosságot és a témával foglalkozó kutatókat is bevonnák, hogy végre demokratikus keretek között indulhasson meg a teljesebb feltárás és az információs kárpótlás.

Benyújtották az ügynökakták ügyét érintő törvényjavaslatot

Melléthei-Barna Márton, a Tisza Párt parlamenti képviselője kedd este nyújtotta be azt a törvényjavaslatot, amely az ügynökakták nyilvánosságra hozatalának előkészítését szolgálja.

A javaslat hivatalos címe az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény módosítására utal. A kezdeményezés lényege, hogy átfogó felülvizsgálat induljon a nemzetbiztonsági szolgálatoknál őrzött, korábbi állambiztonsági iratanyaggal kapcsolatban.

Az ügynökakták nyilvánossága több mint három évtizede a magyar közélet egyik rendezetlen kérdése. A rendszerváltás után sokan várták, hogy világosan kiderül, kik működtek együtt az állambiztonsági szervekkel, milyen jelentések készültek, kiket figyeltek meg, és hogyan használták a titkosszolgálati rendszert emberek, közösségek, egyházi szereplők, értelmiségiek vagy politikai ellenfelek ellen.

A mostani javaslat ennek a régóta húzódó folyamatnak adhat új lendületet.

Az 1990 előtt keletkezett iratokat vizsgálnák felül

A törvényjavaslat szerint szükséges a nemzetbiztonsági szolgálatok kezelésében álló iratanyag teljes körű felülvizsgálata. Ez a felülvizsgálat az 1990. február 14. előtt keletkezett iratokra terjedne ki.

Nemcsak a klasszikus értelemben vett dokumentumokról lenne szó. A tervezet szerint vizsgálni kellene minden olyan, 1990. február 14. előtt keletkezett adatot is, amelyet később is tároltak. Emellett az is a felülvizsgálat része lenne, hogy az 1990 előtt keletkezett adatok a rendszerváltás után milyen irattározási körülmények között maradtak fenn.

Ez azért különösen fontos, mert az ügynökakták ügyében a legnagyobb viták éppen abból fakadtak, hogy mely iratok maradtak meg, melyek semmisültek meg, melyek kerültek át más szervekhez, és mely dokumentumok maradtak elzárva a nyilvánosság vagy a kutatók elől.

A teljes körű felülvizsgálat lehetőséget teremthet arra, hogy végre világosabb kép alakuljon ki az állambiztonsági iratanyag sorsáról.

Kutatókat és a nyilvánosságot is bevonnák

A javaslat egyik fontos eleme, hogy a felülvizsgálatba a nyilvánosságot is be kellene vonni. Külön kiemelik azokat a szakembereket, akik tudományos kutatásokat végeznek ebben a témakörben.

Ez lényeges garanciális szempont lehet. Az ügynökakták feltárása ugyanis nem pusztán adminisztratív vagy belső állami feladat. Történészek, levéltárosok, jogászok, társadalomtudósok és kutatók évtizedek óta foglalkoznak azzal, hogyan működött a pártállami állambiztonság, milyen hálózatok épültek ki, és milyen következményei voltak ennek a magyar társadalomra.

A javaslat szerint csak így biztosítható, hogy a felülvizsgálat valóban demokratikus körülmények között történjen. A cél nem egyszerűen az iratok átnézése, hanem a teljes körű információs kárpótlás lehetőségének megteremtése.

Ez azt jelenti, hogy az érintettek, a megfigyeltek, a családtagok és a társadalom egésze is közelebb kerülhet ahhoz, hogy megismerje a múlt eddig elzárt részeit.

Tanácsadó bizottság segítené a minősített iratok felülvizsgálatát

A törvénymódosítás létrehozná a Minősített Iratok Felülvizsgálatát Segítő Tanácsadó Bizottságot. Ez a testület konkrét javaslatokkal segítené a minősítők felülvizsgálati tevékenységét, és a nyilvánosságot is tájékoztatná a munkáról.

A bizottság tizenegy tagból állna. Tagjaira a nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszterek, valamint a kultúráért felelős miniszter tennének javaslatot a kormány számára.

A testület feladata különösen érzékeny lenne, mert az ügynökakták ügyében évtizedek óta alapvető kérdés, hogy mi maradhat minősített adat, és mi válhat hozzáférhetővé a kutatók, az érintettek vagy a szélesebb nyilvánosság számára.

A bizottság létrehozása azt jelezheti, hogy a kormány szervezett, intézményes keretet akar adni az iratok felülvizsgálatának. A valódi kérdés azonban az lesz, hogy a testület mennyire tud független, hiteles és átlátható módon működni.

A nemzetbiztonsági szolgálatoknak teljes körűen be kellene számolniuk

A javaslat szerint a nemzetbiztonsági szolgálatoknak teljes körűen be kellene számolniuk a bizottságnak a kezelésükben álló minősített iratokról. Ez kulcsfontosságú elem, hiszen a bizottság csak akkor tudja felmérni a minősített adatok körét, ha pontos képet kap arról, milyen iratok vannak még a szolgálatoknál.

Ez a pont a múlt feltárásának egyik legnehezebb kérdését érinti. Az ügynökakták körüli vitákban régóta felmerül, hogy a nyilvánosság nem tudhatja pontosan, milyen dokumentumok maradtak titkosítva, mely iratokhoz nem fértek hozzá a kutatók, és milyen adatok lehetnek még különböző állami szervek kezelésében.

Ha a szolgálatoknak valóban teljes körűen be kell számolniuk az iratanyagról, az áttörést jelenthet a feltárásban. Ez azonban csak akkor lehet hiteles, ha a folyamat ellenőrizhető, dokumentált és a szakmai nyilvánosság számára is követhető lesz.

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának szabályait is felülvizsgálnák

Az iratok minősítésének felülvizsgálatával párhuzamosan sor kerülne az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáráról szóló szabályozás felülvizsgálatára is. Emellett a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló törvényt is áttekintenék.

Ez azért fontos, mert az ügynökakták nyilvánosságának kérdése nem választható el a levéltári szabályoktól. A dokumentumok sorsa, kutathatósága, másolhatósága, hozzáférhetősége és védelme mind jogi keretek között dől el.

A cél az lehet, hogy a jelenlegi szabályozás helyett olyan rendszer jöjjön létre, amely egyszerre biztosítja a történeti feltárást, az érintettek jogainak védelmét és a demokratikus nyilvánosságot.

Az ügynökakták ügye ugyanis nem egyszerűen múltpolitikai kérdés. A magyar demokrácia önismeretéről, a hatalomhoz való viszonyáról és a közélet megtisztításáról is szól.

Régi adósságot rendezhet az Országgyűlés

Az ügynökakták nyilvánosságra hozatala a rendszerváltás egyik legnagyobb elmaradt ügye. Sok volt szocialista országban sokkal korábban és sokkal szélesebb körben történt meg a pártállami titkosszolgálati múlt feltárása. Magyarországon azonban az ügy újra és újra elakadt politikai, jogi és intézményi vitákban.

Ennek következménye, hogy a társadalom jelentős része máig nem kapott teljes képet arról, kik figyelték meg, kik jelentettek róluk, hogyan működött a besúgói hálózat, és kik profitáltak abból, hogy a múlt egyes részei rejtve maradtak.

A most benyújtott javaslat ezért nemcsak törvénymódosítás, hanem történelmi jelentőségű politikai vállalás is lehet. Ha valóban megnyílik az út a teljesebb feltárás felé, az hozzájárulhat a közélet tisztulásához és a rendszerváltás egyik nagy hiányának pótlásához.

Az információs kárpótlás lehet a folyamat egyik kulcsszava

A javaslat indoklásában fontos kifejezésként jelenik meg az információs kárpótlás. Ez azt jelenti, hogy azok, akiket megfigyeltek, akikről jelentéseket írtak, akiket a pártállami rendszer hátrányosan érintett, végre hozzáférhessenek a róluk és környezetükről szóló információkhoz.

Ez nem anyagi kárpótlás, hanem erkölcsi és történeti jóvátétel. Az igazság megismerése sok érintett számára évtizedek óta hiányzik. Családok, közösségek, egykori ellenzékiek, egyházi emberek, művészek, értelmiségiek és hétköznapi állampolgárok életét befolyásolta a titkos megfigyelés rendszere.

Az információs kárpótlás azt üzeni: a múltat nem lehet örökké elzárni azoktól, akik elszenvedték annak következményeit.

A nyilvánosság döntő próba lesz

A mostani javaslat legfontosabb próbája az lesz, hogy a felülvizsgálat mennyire válik valóban nyilvánossá és ellenőrizhetővé. Az ügynökakták ügye csak akkor mozdulhat el a holtpontról, ha a folyamat nem marad zárt állami eljárás, hanem a kutatók, a szakmai szervezetek és a társadalom is követni tudja.

A bizottság létrehozása, a szolgálatok beszámolási kötelezettsége és a levéltári szabályok felülvizsgálata mind fontos lépés lehet. Ugyanakkor a végső kérdés az lesz, hogy mennyi irat kerülhet ténylegesen nyilvánosságra, milyen ütemben, milyen korlátozásokkal, és kik férhetnek hozzá a dokumentumokhoz.

A magyar társadalom évtizedek óta vár arra, hogy az ügynökakták ügyében ne félmegoldások, hanem valódi feltárás történjen.

Újabb nagy közéleti ügy kerülhet az Országgyűlés elé

Melléthei-Barna Márton törvényjavaslata újabb fontos közéleti vitát nyithat meg a Parlamentben. A Tisza-kormány időszakában már több olyan ügy került napirendre, amely a korábbi évtizedek elhallgatott vagy bebetonozott rendszereinek felszámolásáról szól. Az ügynökakták nyilvánosságának előkészítése ebbe a sorba illeszkedhet.

A kérdés most az, hogy a parlamenti többség milyen formában fogadja el a javaslatot, milyen módosítások kerülnek bele, és milyen garanciákat építenek be a nyilvánosság, a kutathatóság és az érintettek jogainak védelmére.

Az ügynökakták megnyitása nem lesz fájdalommentes folyamat. Sok régi történet, kapcsolat, döntés és szerep kerülhet új fénybe. De éppen ezért lehet fontos: egy demokratikus ország nem építhet tartós bizalmat úgy, hogy múltjának egyik legsötétebb fejezete továbbra is zárt irattárak mélyén marad.

A múlt feltárása nélkül nincs teljes rendszerváltás

Az ügynökakták ügye nem pusztán történészeknek szól. Mindenkinek szól, aki szeretné tudni, hogyan működött az állambiztonság, kiket figyeltek meg, kik működtek együtt a rendszerrel, és milyen hatása volt mindennek a magyar társadalomra.

A most benyújtott javaslat lehetőséget adhat arra, hogy Magyarország végre elinduljon a teljesebb feltárás útján. A nemzetbiztonsági szolgálatoknál őrzött iratanyag felülvizsgálata, a tanácsadó bizottság létrehozása, a kutatók bevonása és a nyilvánosság szerepének erősítése mind olyan lépés, amely közelebb vihet a történelmi igazsághoz.

A rendszerváltás után több mint három évtizeddel a kérdés még mindig ugyanaz: meg akarjuk-e ismerni a múltat, vagy tovább engedjük, hogy titkosított iratok, elhallgatott szerepek és lezáratlan történetek árnyékolják be a közéletet? A mostani javaslat alapján a válasz végre az lehet: igen, eljött az idő a feltárásra.

MNO – Magyar News Online

Fotó: MTI / MTVA

Magyar News Online: A valóság, első kézből

A Magyar News Online a hiteles tájékoztatás és a független újságírás elkötelezett hírportálja. Nap mint nap azon dolgozunk, hogy olvasóink valós, torzítatlan híreket kapjanak az ország és a világ eseményeiről. Ahhoz, hogy ez így is maradjon szükségünk van az Ön TÁMOGATÁSÁRA is, amit ITTtehet meg.

Célunk, hogy mentesek maradjunk a propagandától, és a tiszta tényeket, valamint objektív elemzéseket helyezzük előtérbe. Olvasóink elsőként értesülhetnek politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális hírekről – mindezt megbízható, alapos források alapján.

---

Érdekesnek találtad? Oszd meg!