A 2010-es világbajnoki cím után ismét vb-döntőt játszhat Spanyolország, és ebben hatalmas szerepe van Luis de la Fuentének. A spanyol szövetség 2022 végén nem sztáredzőt választott Luis Enrique távozása után, hanem egy olyan szakembert, aki hosszú éveken át az utánpótlás-válogatottaknál bizonyított. A döntés akkor sokak számára meglepő volt, mára azonban egyértelműen bevált: De la Fuente előbb Európa-bajnoki címig vezette a felnőtt válogatottat, most pedig világbajnoki döntőbe juttatta a csapatot. A legnagyobb érdeme, hogy megőrizte a spanyol futball labdabirtoklásra épülő hagyományait, de sokkal direktebbé, élesebbé és veszélyesebbé tette a játékot. A korábbi meddő passzolgatás helyett Spanyolország újra olyan csapat lett, amely nemcsak uralja a labdát, hanem képes meccseket eldönteni.

A 2010-es aranykor után hosszú visszaesés következett

Spanyolország 2010-ben története első világbajnoki címét nyerte meg, de az aranygeneráció után gyorsan jött a visszaesés. A 2014-es tornán címvédőként már a csoportkörben kiesett a válogatott, ráadásul Hollandia öt gólt rúgott annak a védelemnek, amely az előző világbajnokságon és Európa-bajnokságon összesen sem kapott ennyit.

2018-ban a csapat felkészülését a kapitányváltás zavarta meg. Julen Lopeteguit közvetlenül a világbajnokság előtt menesztették, miután kiderült, hogy a Real Madridhoz szerződik, helyét Fernando Hierro vette át. A spanyolok végül a házigazda Oroszország ellen estek ki tizenegyesekkel a nyolcaddöntőben.

Négy évvel később, 2022-ben hasonló forgatókönyv ismétlődött meg. Luis Enrique csapata Marokkó ellen rengeteget birtokolta a labdát, de kevés igazi veszélyt jelentett a kapura. A gól nélküli döntetlen után újra tizenegyesekkel búcsúztak, Luis Enrique pedig lemondott.

Nem sztáredző, hanem nevelőedző kapta meg a válogatottat

A spanyol szövetség ekkor nem egy nagynevű klubedzőben látta a megoldást, hanem Luis de la Fuentében. A döntés elsőre szokatlannak tűnhetett, hiszen a felnőttválogatott élére ritkán neveznek ki olyan szakembert, aki elsősorban korosztályos csapatokkal ért el sikereket.

Spanyolországban azonban mindig is komoly tisztelete volt a nevelőedzőknek. Vicente del Bosque például a 2010-es világbajnoki cím után is külön köszönetet mondott azoknak a szakembereknek, akik gyerekként foglalkoztak a későbbi világbajnokokkal.

De la Fuente pontosan ebbe a futballkultúrába illeszkedik. Nem kívülről érkezett, hanem belülről ismerte a spanyol válogatott rendszerét, a játékosok fejlődését és a szövetség működését. Ez később óriási előnynek bizonyult.

Az utánpótlásban már bizonyított

Luis de la Fuente 2013-ban került a spanyol szövetséghez. Két évvel később az U19-es válogatottal Európa-bajnokságot nyert, és már akkor együtt dolgozott több olyan játékossal, akik később a felnőttválogatott alapemberei lettek.

Az egyik legfontosabb közülük Rodri volt. A középpályás ma is De la Fuente egyik kulcsembere, akire az egész spanyol játék szervezése épül. Rodri nem látványos cselsorozatairól híres, hanem arról, hogy szinte mindig jó helyen áll, jó döntést hoz, és köré rendeződik a csapat.

2019-ben De la Fuente az U21-es válogatottal is Európa-bajnokságot nyert. Abban a csapatban szerepelt Dani Olmo, Mikel Oyarzabal, Fabián Ruiz és Mikel Merino is.

Ez a névsor ma már sokat elmond. De la Fuente nem egyszerűen átvett egy kész felnőttválogatottat, hanem éveken át együtt nőtt azokkal a játékosokkal, akikből most újra döntős csapatot épített.

Mikel Merino a padról lett döntő ember

A mostani világbajnokság egyik különleges története Mikel Merinóé. De la Fuente már az U21-es csapatban is gyakran csereként használta, és most a felnőttválogatottban is hasonló szerepben vált kulcsemberré.

Merino a vb-n Portugália és Belgium ellen is a padról beállva szerzett győztes gólt a hajrában. Ez nemcsak a játékos képességeit mutatja, hanem azt is, hogy De la Fuente pontosan érzi, mikor és hogyan kell belenyúlnia egy mérkőzésbe.

A modern futballban a kezdőcsapat mellett a cserepad szerepe is döntő. Egy hosszú tornán nem elég tizenegy jó játékos, hanem olyan keret kell, amelyben a kispadról érkezők is képesek megváltoztatni a meccsek ritmusát.

Spanyolország ebben különösen erős lett. De la Fuente nemcsak taktikailag rakta össze a csapatot, hanem olyan belső hierarchiát is kialakított, amelyben a csereként beállók is tudják, hogy fontos szerepük lehet.

Olimpián is döntőig jutott

A 2021-re halasztott tokiói olimpián szintén De la Fuente vezette a spanyol csapatot. A válogatott döntőbe jutott, ahol Brazília ellen Mikel Oyarzabal gólt szerzett, de a hosszabbításban végül vereséget szenvedtek.

Az olimpiai ezüstérem újabb bizonyítéka volt annak, hogy De la Fuente képes sorozatterhelés alatt is működő csapatot építeni. A válogatottaknál különösen fontos, hogy rövid idő alatt kell egységes játékot kialakítani, kevés edzéssel, nagy nyomás alatt.

A spanyol szakember ebben erős. Ismeri a játékosokat, pontosan tudja, kitől mit várhat, és nem próbálja túlbonyolítani a feladatokat. A keret tagjai világos szerepeket kapnak, ez pedig különösen fontos egy nagy tornán.

Játékosként nem volt világsztár

De la Fuente játékosként nem tartozott a spanyol futball legnagyobb nevei közé. Megfordult a korosztályos válogatottakban, és két bajnoki címet nyert az Athletic Bilbaóval 1983-ban és 1984-ben, de a felnőttválogatott nagy tornáin nem kapott szerepet.

Baloldali védőként és szélsőként is játszott. A Bilbao után a Sevillában futballozott, majd visszatért a baszk klubhoz, végül az Alavésben fejezte be pályafutását 31 évesen.

Magyar szempontból érdekesség, hogy kétszer is pályára lépett a Ferencváros ellen az 1982-es UEFA-kupában. Budapesten lecserélték, Bilbaóban pedig becserélték. A Fradi akkor az Üllői úti 2-1-es győzelem után idegenben 1-1-et játszott, és továbbjutott.

De la Fuente tehát nem játékoslegendaként lett sikeres kapitány. Inkább olyan szakember, aki pontosan megértette, hogyan kell egy modern csapatot felépíteni, és hogyan lehet a tehetségekből győztes közösséget formálni.

Több lett a spanyol játék, mint labdatartás

Spanyolország futballját hosszú ideig a labdabirtoklás határozta meg. A 2008 és 2012 közötti aranykorszakban ez világverő fegyver volt, később azonban sokszor meddővé vált. A csapat birtokolta a labdát, de nem tudott elég veszélyt teremteni.

De la Fuente egyik legnagyobb újítása az volt, hogy a spanyol stílust nem dobta ki, hanem új élt adott neki. A csapat továbbra is szeret passzolni és irányítani a tempót, de már sokkal gyorsabban jut el a kapuig.

A széleken nagyobb lett a dinamika, a középpályán több a függőleges passz, a támadók pedig bátrabban vállalják az egy az egy elleni helyzeteket. A spanyol válogatott így nemcsak kontrollálja a mérkőzéseket, hanem képes valódi nyomás alá helyezni az ellenfelet.

Ez különbözteti meg De la Fuente csapatát Luis Enrique utolsó válogatottjától. A labda továbbra is Spanyolországnál van, de már nem öncélúan járatják, hanem sokkal határozottabb támadócéllal.

Az Eb-győzelem igazolta a munkáját

De la Fuente 2024-ben Európa-bajnokságot nyert Spanyolországgal, a döntőben Angliát legyőzve. Ez volt az első nagy visszaigazolás arra, hogy a szövetség jól döntött, amikor neki adta a felnőttválogatottat.

Az Eb-siker nemcsak az eredmény miatt volt fontos, hanem a játék képe miatt is. Spanyolország végig karakteres, lendületes és versenyképes futballt mutatott. A csapat nemcsak birtokolta a labdát, hanem képes volt alkalmazkodni is az ellenfelekhez.

De la Fuente ekkor már jól érezte, mely posztokon kell rutinosabb játékosokhoz nyúlni, és hol kell fiatalabb, gyorsabb futballistákra építeni. Dani Carvajal és César Azpilicueta jelenléte például azt mutatta, hogy nem kizárólag utánpótlásból ismert játékosokra támaszkodik, hanem a tapasztalatot is fontosnak tartja.

Az Eb-győzelem után már nem lehetett azt mondani, hogy csak átmeneti megoldás lenne. De la Fuente bizonyította, hogy a felnőtt szinten is képes nagy tornát nyerni.

Azóta minden nagy tornán döntőbe jutott

A spanyol kapitány kinevezése idején még Luis Rubiales vezette a spanyol szövetséget, aki később a női világbajnoki döntő utáni csókbotrányba bukott bele. De la Fuente kinevezése így egy zavaros korszak döntésének tűnhetett, de az idő őt igazolta.

Amióta ő irányítja a felnőttválogatottat, Spanyolország minden nagy tornán döntőbe jutott. Ez önmagában elképesztő teljesítmény, különösen azok után, hogy a csapat három egymást követő világbajnokságon sem tudott igazán nagy eredményt elérni.

A mostani világbajnoki döntő azt mutatja, hogy a spanyol futball újra megtalálta saját győztes arcát. Nem nosztalgiából próbálja lemásolni a 2010-es csapatot, hanem a jelen játékosaira szabott, modernebb futballt játszik.

Argentína és Messi lesz a végső próba

A döntőben Spanyolországra Argentína vár, vagyis a csapatnak Lionel Messi ellen kell megmutatnia, mennyire érett. A feladat világos: úgy kell semlegesíteni Messi hatását, hogy közben ne boruljon fel a saját játék.

A franciák támadósorát a spanyolok már képesek voltak hatékonyan kikapcsolni. Ez biztató lehet a döntő előtt, de Argentína más jellegű kihívást jelent. Messi nemcsak támadó, hanem szervező, ritmusváltó és döntő pillanatokban villanó játékos.

De la Fuente csapatának valószínűleg nem az lesz a célja, hogy egyetlen emberrel fogassa Messit, hanem hogy a területeket zárja le előtte. Rodri, Fabián Ruiz és a védelem közötti együttműködés kulcsfontosságú lehet.

Ha Spanyolország képes lesz megtartani a labdát, gyorsan visszatámadni és elkerülni azokat a labdavesztéseket, amelyekből Messi vagy az argentin támadók indulhatnak, akkor reális esélye lehet a világbajnoki címre.

De la Fuente csendben épített új aranycsapatot

Luis de la Fuente nem a hangzatos nyilatkozataival, hanem a munkájával lett a spanyol futball egyik kulcsszereplője. Nem sztáredzőként érkezett, nem klubtrófeákkal a háta mögött, hanem utánpótlásból ismert, türelmes építkezőként.

Pontosan ez lett az előnye. Ismerte a játékosokat, értette a spanyol futballkultúrát, és felismerte, hogy a régi tiki-taka önmagában már nem elég. A labdabirtoklást sebességgel, mélységi játékkal, jobb szélsőjátékkal és erősebb keretmenedzsmenttel egészítette ki.

Spanyolország ma nemcsak szép futballt játszik, hanem hatékonyat is. Ez az, ami hiányzott a korábbi világbajnokságokon, és ez az, ami most újra döntőbe vitte a válogatottat.

A kérdés már csak az, hogy De la Fuente története Európa-bajnoki cím és világbajnoki döntő után világbajnoki arannyal teljesedik-e ki. Ha igen, akkor a korábban alulértékelt nevelőedző végleg a spanyol futball legnagyobb kapitányai közé emelkedik.

MNO – Magyar News Online

Fotó: Carl Recine / Getty Images

Magyar News Online: A valóság, első kézből

A Magyar News Online a hiteles tájékoztatás és a független újságírás elkötelezett hírportálja. Nap mint nap azon dolgozunk, hogy olvasóink valós, torzítatlan híreket kapjanak az ország és a világ eseményeiről. Ahhoz, hogy ez így is maradjon szükségünk van az Ön TÁMOGATÁSÁRA is, amit ITTtehet meg.

Célunk, hogy mentesek maradjunk a propagandától, és a tiszta tényeket, valamint objektív elemzéseket helyezzük előtérbe. Olvasóink elsőként értesülhetnek politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális hírekről – mindezt megbízható, alapos források alapján.

---

Érdekesnek találtad? Oszd meg!