Az Orbán-kormányok 16 éve alatt összesen 18 906 alkalommal kaptak engedélyt a titkosszolgálatok titkos megfigyelésre – derül ki azokból az adatokból, amelyeket az Igazságügyi Minisztérium adott ki adatigénylésre. A számok önmagukban is figyelemre méltóak, de még súlyosabb kérdéseket vet fel, hogy a közel 19 ezer jóváhagyással szemben mindössze 50 esetben mondott nemet az igazságügyi miniszter. Ez gyakorlatilag majdnem teljes engedélyezési arányt jelent, ami jogvédők szerint arra utalhat, hogy a miniszteri kontroll inkább formális volt, mint valódi. Az ügy különösen érzékeny, mert nem büntetőeljárásokhoz kötődő bírói engedélyekről van szó, hanem nemzetbiztonsági célú titkos megfigyelésekről, amelyeket alkotmányvédelmi vagy elhárítási indokkal kértek a szolgálatok.

Nem nyomozási, hanem nemzetbiztonsági megfigyelésekről van szó

A nyilvánosságra került adatok olyan titkos megfigyelésekre vonatkoznak, amelyeket nem bűnüldözési célból, nem egy konkrét büntetőeljárás részeként rendeltek el. Ezekben az ügyekben nem nyomozási bíró döntött, hanem a titkosszolgálatok kérésére az igazságügyi miniszter adott engedélyt.

Ilyen megfigyelést alkotmányvédelmi vagy nemzetbiztonsági célból lehet kezdeményezni. Ide tartozhat például szélsőséges csoportok, külföldi hírszerzési tevékenység, kémkedés vagy más, az állam biztonságát érintő fenyegetés elhárítása.

Éppen emiatt ezek az eljárások természetüknél fogva kevésbé átláthatók. A titkosszolgálati munka sokszor indokoltan nem lehet teljesen nyilvános, ugyanakkor demokratikus jogállamban különösen fontos, hogy a megfigyelések felett valódi és független kontroll működjön.

A most nyilvánosságra került számok alapján azonban felmerül a kérdés, hogy az előző kormány idején a kontrollrendszer valóban érdemben vizsgálta-e a kérelmeket, vagy szinte automatikusan jóváhagyta azokat.

Közel 19 ezer engedély, mindössze 50 elutasítás

A 24.hu által kikért adatok szerint 16 év alatt összesen 18 906 esetben engedélyezték a titkos megfigyelést. Ezzel szemben mindössze 50 alkalommal utasították el a szolgálatok kérelmét.

Ez rendkívül magas jóváhagyási arányt jelent. Jogvédők szerint ilyen számok mellett nehéz arról beszélni, hogy a miniszteri engedélyezés valódi fékként működött volna.

A titkos megfigyelések különösen érzékeny alapjogokat érintenek. Beavatkozhatnak a magánéletbe, a kommunikáció szabadságába, az ügyvédi vagy újságírói titokba, és szélsőséges esetben politikai vagy közéleti szereplők ellen is felhasználhatók.

Ezért nemcsak az a fontos, hogy a szolgálatok milyen indokkal kérnek megfigyelést, hanem az is, hogy ki, milyen szigorral, milyen garanciák mellett engedélyezi ezeket. A mostani adatok alapján a rendszer működése komoly vitát indíthat el.

Az Alkotmányvédelmi Hivatal kérte a legtöbb engedélyt

A legtöbb titkos megfigyelési engedélyt az Alkotmányvédelmi Hivatal kapta. A hivatal 10 403 kérelméből mindössze harmincat utasítottak el, vagyis az esetek döntő többségében zöld utat kaptak.

A számokban szerepet játszhat, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal hatásköre széles. Feladatai közé tartozik az alkotmányos rend védelme, a nemzetbiztonsági kockázatok elhárítása, valamint a belső elhárítás több területe is.

Ligeti Miklós, a Transparency International jogi igazgatója szerint az Alkotmányvédelmi Hivatal nagy ügyforgalma részben azzal magyarázható, hogy az elhárítás mindig szélesebb fronton zajlik, mint a külső felderítés.

Ez azonban önmagában nem oldja fel a kontrollal kapcsolatos kérdéseket. Ha egy ennyire széles hatáskörű szolgálat kérelmeit szinte kivétel nélkül jóváhagyják, különösen fontos lenne tudni, hogy milyen szakmai és jogi mérce alapján születtek a döntések.

A TEK és az Információs Hivatal kérelmei is szinte mindig átmentek

A megszüntetendő Terrorelhárítási Központ 3740 alkalommal kért engedélyt titkos megfigyelésre. Ezek közül mindössze hármat utasított el az igazságügyi tárca.

Az Információs Hivatal 3320 kérelmet nyújtott be, ezekből tizenhármat dobtak vissza. A Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat mind az 1370 kérelmére megkapta az engedélyt, ahogy a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat mind a 122 igényére is.

Ezek az arányok azt mutatják, hogy a nemzetbiztonsági megfigyelési rendszerben a kérelmek túlnyomó többsége akadály nélkül átment a miniszteri szűrőn. Egyes szolgálatoknál lényegében nem is volt kimutatható elutasítás.

A számok alapján a legfontosabb kérdés nem az, hogy indokolt lehet-e bizonyos esetekben titkos megfigyelést alkalmazni. Erre nyilvánvalóan szükség lehet valódi nemzetbiztonsági fenyegetések esetén. A kérdés az, hogy működött-e bármilyen érdemi külső korlát a kérelmekkel szemben.

2021 volt a csúcsév

Az adatok szerint az engedélykérelmek száma az évek során folyamatosan emelkedett. A csúcsot 2021 jelentette, amikor 1469 titkos megfigyelést engedélyeztek.

Ez az időszak különösen érzékeny volt Magyarországon a megfigyelési ügyek szempontjából. A Pegasus-botrány is ekkor került a közvélemény elé, és sokan ekkor szembesültek azzal, hogy modern kémszoftverekkel újságírók, ügyvédek, üzletemberek vagy közéleti szereplők kommunikációja is célponttá válhat.

A mostani adatok nem önmagukban bizonyítják, hogy minden engedély visszaélésszerű lett volna. Azt azonban világossá teszik, hogy a rendszer hatalmas mennyiségű titkos megfigyelést tett lehetővé, miközben az elutasítások száma elenyésző maradt.

Ez tovább erősíti azt az igényt, hogy a megfigyelési rendszer működését, garanciáit és ellenőrzési mechanizmusait újra kelljen vizsgálni.

Jogvédők szerint nem működött valódi kontroll

Remport Ádám, a Transparency International kutatója szerint a gyakorlatilag százszázalékos engedélyezési arány azt mutatja, hogy az igazságügyi miniszter nem gyakorolt valódi kontrollt. A jogvédő szerint ez különösen veszélyes egy olyan rendszerben, ahol a megfigyelések engedélyezése nem bírói, hanem politikai szereplőhöz kötődik.

A miniszteri engedélyezés egyik alapvető problémája éppen az, hogy a döntéshozó a kormány tagja. Így felmerülhet az intézményi függetlenség kérdése, különösen akkor, ha a megfigyelés potenciálisan politikai, közéleti vagy sajtószereplőket is érinthet.

A jogvédők régóta kifogásolják, hogy a magyar rendszerben nem elég erősek azok a garanciák, amelyek megakadályoznák a titkosszolgálati eszközök visszaélésszerű használatát.

A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága már többször is elmarasztalta Magyarországot a megfigyelési rendszer hiányosságai miatt. A bírósági döntések egyik fő tanulsága az volt, hogy a titkos megfigyelés csak akkor egyeztethető össze az alapjogokkal, ha azt szigorú, független és ellenőrizhető garanciák övezik.

A Pegasus-ügy árnyéka továbbra is ott van a rendszer felett

A titkos megfigyelések kérdése Magyarországon elválaszthatatlan a Pegasus-ügytől. A botrány idején derült ki, hogy magyar célpontok telefonjait is megtámadhatták a rendkívül fejlett izraeli kémszoftverrel.

A Pegasus különösen súlyos eszköz, mert nem pusztán hívásadatok vagy üzenetek megismerésére alkalmas. Egy fertőzött telefon teljes tartalma, kamerája, mikrofonja és helyadatai is hozzáférhetővé válhatnak.

Éppen ezért a megfigyelési engedélyek számának és az engedélyezési aránynak kiemelt jelentősége van. Ha egy rendszerben szinte minden kérelem átmegy, akkor nehéz megnyugtató választ adni arra, hogy a legérzékenyebb eszközöket kizárólag valóban indokolt esetekben használták-e.

A most közzétett adatok nem részletezik, hogy milyen technikákkal, kik ellen és milyen indokkal történtek a megfigyelések. Ez azonban éppen a probléma egyik lényege: a nyilvánosság csak nagyon korlátozottan láthat rá arra, hogy milyen mértékben és milyen célokra alkalmazták ezeket az eszközöket.

A szolgálatok vezetését már lecserélték

A cikkben szereplő adatok az előző kormány idejére vonatkoznak, és a megfigyelési kérelmeket azok a szolgálatok kezdeményezték, amelyek vezetését azóta már lecserélték. Ez politikailag is fontos körülmény, mert a Tisza-kormány hivatalba lépése után több nemzetbiztonsági és állami intézményben is vezetőváltás történt.

A vezetők cseréje önmagában azonban nem oldja meg a rendszerszintű problémákat. Ha a jogi garanciák, az engedélyezési mechanizmusok és az utólagos ellenőrzés változatlanok maradnak, akkor a visszaélés lehetősége továbbra is fennállhat.

A kérdés ezért nemcsak az, hogy kik irányítják a szolgálatokat, hanem az is, milyen szabályok szerint működnek. Egy demokratikus államban a titkosszolgálatoknak egyszerre kell hatékonynak és szigorúan ellenőrzöttnek lenniük.

A mostani adatok alapján indokolt lehet a teljes nemzetbiztonsági megfigyelési rendszer felülvizsgálata, beleértve az engedélyezési eljárást, a parlamenti kontrollt és az érintettek jogorvoslati lehetőségeit is.

A nemzetbiztonság nem lehet biankó felhatalmazás

A titkosszolgálatok munkája nélkülözhetetlen lehet a valódi fenyegetések elhárításában. Kémtevékenység, terrorfenyegetés, szélsőséges csoportok vagy külföldi befolyásolási kísérletek esetén az államnak szüksége van hatékony eszközökre.

Ugyanakkor a nemzetbiztonságra hivatkozás nem jelenthet korlátlan felhatalmazást. A titkos megfigyelés az állam egyik legerősebb beavatkozási eszköze, ezért csak kivételesen, arányosan és szigorú kontroll mellett alkalmazható.

A közel 19 ezer engedély és az alig 50 elutasítás azt sugallja, hogy az előző kormány idején a rendszer rendkívül szélesre nyitotta a kaput a megfigyelések előtt. Ez önmagában is elég ok arra, hogy a nyilvánosság, a parlament és a szakmai szervezetek alapos vizsgálatot követeljenek.

A következő időszak egyik kulcskérdése az lehet, hogy a Tisza-kormány képes-e olyan szabályozást kialakítani, amely egyszerre őrzi meg a szolgálatok működőképességét és garantálja az állampolgárok alapvető jogait.

Átláthatóbb és függetlenebb ellenőrzésre lehet szükség

A most nyilvánosságra került adatok világosan mutatják, hogy a titkos megfigyelések engedélyezése nem maradhat pusztán belső kormányzati ügy. Ha a döntést egy politikai szereplő hozza meg, miközben az elutasítások száma szinte elenyésző, az óhatatlanul bizalmi válságot okoz.

A megoldás egyik iránya a függetlenebb engedélyezés és az erősebb utólagos ellenőrzés lehet. Több európai országban bírói vagy külön erre létrehozott független testületi kontroll működik, amelynek célja, hogy a titkosszolgálati érdekek mellett az alapjogok védelme is érvényesüljön.

Magyarországon különösen fontos lenne az is, hogy az érintettek legalább utólag, megfelelő garanciák mellett jogorvoslathoz juthassanak, ha jogsértő megfigyelés történt. A teljes titkosság hosszú távon nemcsak az állampolgári jogokat, hanem a szolgálatokba vetett bizalmat is rombolja.

A mostani számok erős figyelmeztetést jelentenek. Egy demokratikus jogállamban a nemzetbiztonsági érdek és a szabadságjogok védelme nem egymást kizáró célok: éppen a szigorú garanciák biztosíthatják, hogy a titkosszolgálatok valóban az ország biztonságát szolgálják, ne pedig politikai vagy hatalmi érdekeket.

MNO – Magyar News Online

Fotó: MTI / MTVA

Magyar News Online: A valóság, első kézből

A Magyar News Online a hiteles tájékoztatás és a független újságírás elkötelezett hírportálja. Nap mint nap azon dolgozunk, hogy olvasóink valós, torzítatlan híreket kapjanak az ország és a világ eseményeiről. Ahhoz, hogy ez így is maradjon szükségünk van az Ön TÁMOGATÁSÁRA is, amit ITTtehet meg.

Célunk, hogy mentesek maradjunk a propagandától, és a tiszta tényeket, valamint objektív elemzéseket helyezzük előtérbe. Olvasóink elsőként értesülhetnek politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális hírekről – mindezt megbízható, alapos források alapján.

---

Érdekesnek találtad? Oszd meg!