Az iskolai zaklatás sok család életét keseríti meg, ám a legtöbb szülő akkor szembesül igazán a súlyával, amikor a gyermekük közvetlenül szenved el bántalmazást. Egy ötödikes fiú története jól mutatja, mennyire összetett probléma, és milyen nehéz helyzetbe kerülnek a szülők, amikor az iskola részéről nem érkezik valódi támogatás. Az alábbi interjúban az édesanyja meséli el, hogyan élte meg az elmúlt hónapokat, és milyen segítséget keresett gyermekének.

„A fiam egyik napról a másikra változott meg”

Kérdés: Mikor kezdte észre venni, hogy valami gond van az iskolában?

Édesanya:

„A fiam egy vidám, nyitott gyerek volt, aki mindig szeretett közösségben lenni. Tavaly ősszel kezdett furcsán viselkedni. Először csak nem akart iskolába menni, majd gyakran panaszkodott hasfájásra, fejfájásra. Később derült ki, hogy az osztálytársai rendszeresen csúfolják, kiközösítik, sőt az online felületeken is bántják: gúnyos üzeneteket kap, mémeket gyártanak róla. Egy idő után teljesen bezárkózott, dühkitörései lettek, és otthon is nehezen kezelhetővé vált.
Először próbáltam a tanítónőnek szólni, aki annyit mondott, hogy ez ’gyerekek közti ugratás’. Amikor már komolyabb lett a helyzet, és a fiam sírva könyörgött, hogy ne kelljen bemenni, akkor a vezetőséghez fordultam. Ott sem éreztem valódi támogatást, inkább azt sugallták, hogy én reagálom túl. Ráadásul nálunk az iskolaváltás nem is megoldás: a munkánk miatt kötve vagyunk ehhez a településhez, nem tudjuk más intézménybe vinni a gyermeket. Ez még kilátástalanabbá teszi a helyzetet.”

„Minden fegyelmezési kísérlet kudarcba fullad”

Kérdés: Hogyan hat mindez a családi életükre?

Édesanya:
„Otthon már minden apróságból hatalmas vita kerekedik. Ha rászólok, dührohamot kap, és sokszor sírva mondja: ’Úgyis utálnak, nekem mindegy.’ Az ember szülőként ilyenkor egyszerre fél, tehetetlen és dühös is. Tudom, hogy a viselkedése a félelem és a folyamatos megalázottság következménye. Ő nem rossz gyerek, hanem egy megtört gyerek.”

Kérdés: Milyen jellegű zaklatásokkal találkoztak az online térben?

Édesanya:
„Ez volt az, amitől igazán megijedtem. Az iskolai csúfolódást valahogy még tudtam kezelni, de amikor hazahozta magával a bántásokat a telefonján keresztül, az már elviselhetetlen volt. A gyerekek külön csoportokat hoztak létre, ahova bevették, hogy ott nevetség tárgyává tegyék. Olyan üzeneteket kapott, hogy ’béna vagy’, ’minek jársz ide’, ’jobb lenne, ha nem is léteznél’. Készült róla egy fotó is, amit az engedélye nélkül megszerkesztettek és körbeküldték. Egy ötödikes gyereknek ezek a mondatok óriási súlyt jelentenek. Felnőttként talán könnyebben legyintünk, de ő még szó szerint veszi, amit mondanak neki.

„Minden fegyelmezési kísérlet kudarcba fullad”

Kérdés: Hogyan hat mindez a családi életükre?

Édesanya:
„Otthon már minden apróságból hatalmas vita kerekedik. Ha rászólok, dührohamot kap, és sokszor sírva mondja: ’Úgyis utálnak, nekem mindegy.’ Az ember szülőként ilyenkor egyszerre fél, tehetetlen és dühös is. Tudom, hogy a viselkedése a félelem és a folyamatos megalázottság következménye. Ez nem rossz gyerek, hanem egy megtört gyerek.” nagycsaládosok vagyunk, így a testvéreire sem hatott túl jól a sok düh és kilátástalan hiszti, ami nyilván nem a gyerek hibája. Elmondhatom, hogy mind elfáradtunk ebbe a hajszába.

„Szakemberhez fordultunk, mert nem volt más kiút”

Kérdés: Hol találtak segítséget?

Édesanya:
„Budapesten kerestünk fel egy pszichológust, aki kifejezetten traumatizált gyerekekkel foglalkozik. Magánúton, mert az állami ellátásban hónapokat kellene várni. Drága, de úgy éreztem, nincs más választás. Most már jár a fiam terápiára, és bízom benne, hogy lassan sikerül feldolgozni a történteket. Az első lépés az volt, hogy végre ő is elhiggye: nincs egyedül. Aztán a következő lépés a családterápia, hiszen ezeket a változásokat közösen is fel kell tudnunk dolgozni.

A magyar ellátási lánc hiányosságai

Az édesanya története rámutat a magyarországi rendszer egyik legsúlyosabb problémájára: a gyermekpszichológiai és pszichiátriai ellátásban óriásiak a várólisták, vidéken sokszor elérhetetlenek a szakemberek, és még Budapesten is hónapokat kell várni az első időpontra. A pedagógusok túlterheltek, sokszor nincsenek eszközeik és képzésük arra, hogyan kezeljék a zaklatás eseteit.

Bár saját élményeim is vannak az említett intézményről, és hasonlóan jártak el akkor is, pedig minden lehetőségük meg lett volna, hogy lépjenek. Igaz, nálunk maga a pedagógus volt az aki brutális lelki sérüléseket okozott, természetesen a mai napig a pályán van.

Az állam által fenntartott intézményekben ritka a szupervízió, a gyermekvédelmi jelzőrendszer pedig gyakran formálisan működik, valódi beavatkozás nélkül. Így a szülő sokszor két lehetőség között őrlődik: vagy kifizeti a magánellátást – ami havi szinten több tízezer forintos teher –, vagy kivárja a sorát, miközben a gyermek lelkiállapota tovább romlik.

Avagy a harmadik eshetőség, amit mi is eszközöltünk az iskola váltás volt, viszont ez nem minden élethelyzetben megoldható.

Mit tehet a szülő?

Szakértők szerint:

• A szülő első kötelessége, hogy meghallgassa és komolyan vegye a gyermeke jelzéseit, még akkor is, ha azok elsőre „apróbb” problémának tűnnek.
• Dokumentálni kell a bántalmazást: képernyőfotó, üzenetek, leírás az eseményekről. Ez később segíthet, ha hivatalos útra kerül a dolog.
• Iskolai szinten kötelező lenne fellépni: a köznevelési törvény előírja, hogy az intézménynek biztonságos környezetet kell biztosítania. Az iskolának protokollal kell rendelkeznie a zaklatás kezelésére.
• Ha az iskola nem lép, a szülő fordulhat a tankerülethez, a gyerekjogi képviselőhöz vagy az Oktatási Jogok Biztosához.
• Szakember bevonása – pszichológus, gyermekpszichiáter – elengedhetetlen lehet, hogy a gyermek ne vigye magával a traumát felnőttkorára is.

Zárszó

Az iskolai és online zaklatás nem „gyerekcsíny”. Egyetlen gyermeknek sem szabadna félelemben töltenie a mindennapjait. Amikor az intézmény nem lép, a szülő gyakran magára marad – mégis kötelessége, hogy hangot adjon gyermeke védelmének. Az édesanya története jól mutatja: a hallgatás nem megoldás, a segítség keresése viszont az első és legfontosabb lépés.

A probléma azonban messze túlmutat egy család történetén: amíg a magyar oktatási és egészségügyi ellátórendszer nem nyújt valódi, elérhető és gyors segítséget, addig rengeteg gyermek marad kiszolgáltatott helyzetben – a szülők pedig magányosan küzdenek a mindennapokban.

Magyar News Online– Reiter Judit

Magyar News Online: A valóság, első kézből

A Magyar News Online a hiteles tájékoztatás és a független újságírás elkötelezett hírportálja. Nap mint nap azon dolgozunk, hogy olvasóink valós, torzítatlan híreket kapjanak az ország és a világ eseményeiről. Ahhoz, hogy ez így is maradjon szükségünk van az Ön TÁMOGATÁSÁRA is, amit ITTtehet meg.

Célunk, hogy mentesek maradjunk a propagandától, és a tiszta tényeket, valamint objektív elemzéseket helyezzük előtérbe. Olvasóink elsőként értesülhetnek politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális hírekről – mindezt megbízható, alapos források alapján.

---

Érdekesnek találtad? Oszd meg!