Jogállam helyett autokrácia, közpénz helyett luxusvagyon, demokrácia helyett propaganda: hogyan szegényedett el Magyarország, miközben a tizenöt év telt el azóta, hogy Orbán Viktor újra hatalomra került, és ezzel egy teljesen új rendszert épített fel Magyarországon – a saját képére formált, illiberális államot. Ez az időszak nemcsak a jogállam, a sajtószabadság és a demokratikus intézmények lebontásáról szólt, hanem egy újfajta uralkodó osztály felemelkedéséről is: az Orbán család és a kormányközeli oligarchák mesés gazdagodásáról. Miközben a NER-lovagok milliárdos birodalmakat építettek, a magyar társadalom döntő része egyre mélyebb szegénységbe süllyedt. De meddig tűri még ezt a nép? És vajon valóban új korszakot hoz Magyar Péter és a TISZA Párt felemelkedése?

A demokrácia végnapjai: hogyan építette le Orbán a jogállamot?

2010 tavaszán, a gazdasági válság romjai között visszatérő Fidesz kétharmados többséggel kezdte meg kormányzását. Ez a politikai felhatalmazás azonban nem a közt szolgáló rendszerek megerősítését, hanem azok leépítését hozta.

A legelső célpont a jogállami intézményrendszer volt. Az új Alaptörvény – amit kizárólag fideszes képviselők szavaztak meg – nemcsak új jogi alapokat teremtett, hanem szimbolikusan is szakított a demokratikus Magyar Köztársaság értékeivel. Ezzel együtt járt az Alkotmánybíróság jogköreinek megnyirbálása, a bíróságok közvetett befolyás alá vonása, és a közhatalmi szervek – ügyészség, médiahatóság, számvevőszék – párthű kezekbe juttatása.

Polt Péter, a legfőbb ügyész, mára Orbán egyik legfontosabb bástyája: a Fideszhez köthető korrupciós ügyeket sorra ejti, miközben ellenzéki szereplőkkel szemben aktívan lép fel. A jogállamiság lebontása egy olyan rendszert hozott létre, amelyben az állampolgárok jogbiztonsága megszűnt, a hatalom pedig korlátok nélkül működhet.

A Putyin-mintájú rendszer: Orbán illiberális állama

Orbán Viktor már 2014-ben nyíltan kimondta: a liberális demokrácia korszaka lejárt, és új „illiberális” rendszert épít. Ez a putyini modellhez hasonló politikai szerkezetet jelent: erős vezér, gyenge intézmények, központosított hatalom, lojalitásra épülő klientúra.

A médiapiac átalakításával Orbán gyakorlatilag felszámolta a szabad sajtót. A közmédia teljes propagandaeszközzé silányult, miközben a legnagyobb vidéki és országos médiumokat a KESMA ernyője alá vonták. A hírek, kommentárok, vélemények egy központból érkeznek. Aki nem illeszkedik ebbe, azt gazdaságilag ellehetetlenítik.

Az illiberális állam egyik legfőbb jellemzője a félelem és a kontroll. Pegasus-botrány, lehallgatások, sztrájkoló tanárok kirúgása, civil szervezetek megbélyegzése – ezek mind a hatalom paranoid kontrollgyakorlásának jelei.

A mesés gazdagodás titka: közpénzből magánvagyon

Az Orbán-kormány 15 éve alatt nem csupán politikai, hanem gazdasági hatalom is koncentrálódott. Egy új oligarchikus osztály született, amelyet a miniszterelnök személyes lojalitása és bizalma alapján emeltek a gazdasági csúcsra.

Mészáros Lőrinc karrierje az orbáni rendszer állatorvosi lova. 2010-ben még kisvárosi vállalkozó volt Felcsúton – ma már a leggazdagabb magyar. Cégei tucatjával nyerik el az állami közbeszerzéseket, uniós forrásokat, és sokszor olyan projekteket, amelyeket túlárazással, verseny nélkül valósítanak meg. Vagyona tíz év alatt több százmilliárd forintra nőtt.

Tiborcz István, Orbán Viktor veje, az Elios-botrány révén vált ismertté. Az OLAF szerint súlyos szabálytalanságok történtek, de sem a NAV, sem az ügyészség nem talált bűncselekményt. Azóta Tiborcz luxushoteleket, kastélyokat, irodaházakat vásárol, miközben a magyar társadalom többsége albérletre sem tud félretenni.

Rogán Antal propagandaminiszter és Matolcsy György jegybankelnök környezete is milliárdos vagyonokat halmozott fel – sokszor az MNB alapítványain keresztül. A rendszer saját szabályai szerint működik: közpénz az, amit annak neveznek, és közvagyon az, amit a kormány éppen nem privatizál.

A társadalom ára: mélyszegénység, kivándorlás, reménytelenség

Miközben a NER-lovagok fényűző villákban élnek, luxusjachtokon nyaralnak és helikopterrel járnak vadászni, a magyar lakosság jelentős része elszegényedett. A KSH adatai szerint több mint kétmillió ember él létminimum alatt. A gyermekéhezés, az alulfinanszírozott iskolák és kórházak, a hajléktalanság rendszerszintű problémává vált.

A tanárok nettó bére sok esetben nem éri el a 300 ezer forintot, miközben a közpénzből működő egyházak vezetői milliárdos támogatásokkal gazdálkodnak. Az orvoshiány, az ápolók elvándorlása, a várólisták hosszúsága élet-halál kérdéssé vált.

A fiatalok több mint fele nem lát jövőt az országban. Több százezer magyar dolgozik külföldön, akik itthon nem tudnák fenntartani magukat. Az idősek közül sokan éheznek, fáznak, miközben a Fidesz a 13. havi nyugdíjjal kampányol, amit az infláció már régen elvitt.

A rendszer válsága: meddig mehet ez így?

A kérdés egyre égetőbb: meddig tűri még ezt a társadalom? Mikor mondja ki a többség, hogy „elég volt”? Mikor hangzik el végre: „itt és ne tovább”?

Az elmúlt években a rendszer válságtünetei egyre látványosabbak. Az infláció rekordokat döntött, a forint gyengül, az EU-s pénzek befagyasztása miatt beruházások álltak le. Az oktatás és egészségügy összeomlóban, az állam működése pedig egyre inkább az önkényuralmi berendezkedés jeleit mutatja.

És itt lép be a képbe Magyar Péter.

A TISZA Párt és Magyar Péter: új remény vagy rendszerváltás?

Magyar Péter váratlan és gyors felemelkedése a 2024-es év egyik legmeghatározóbb politikai eseménye volt. Az igazságügyi minisztériumból távozó, belső információkkal rendelkező jogász nemcsak nyilvánosan szembement a rendszerrel, hanem valós társadalmi támogatottságot is szerzett.

A TISZA Párt rekordidő alatt szervezett országos hálózatot, és a 2024-es EP-választáson a második legerősebb erőként végzett. Magyar Péter hitelesen szólítja meg a politikából kiábrándult, de változást akaró tömegeket. Közérthetően beszél az igazságtalanságról, korrupcióról, rendszerszintű hazugságokról.

A TISZA Párt megerősödése azt mutatja: a társadalomban óriási igény van egy újfajta politikára. Magyar Péter a jogállam helyreállítását, a korrupció felszámolását és az intézmények függetlenségének visszaállítását ígéri.

Az „Ó ellenzék” csődje: hogyan lett a rendszer része az ellenzék is?

Az, hogy a TISZA Párt ilyen gyorsan meg tudott erősödni, részben az úgynevezett „Ó ellenzék” totális csődjének köszönhető. A Demokratikus Koalíció, az MSZP, a Párbeszéd, az LMP és a Momentum sokszor nem alternatívát, hanem kiegészítőt jelentettek a rendszerhez.

Az előválasztási kísérlet, a 2022-es közös indulás kudarcba fulladt. A választók többsége már nem bízik bennük: a választási eredmények is ezt tükrözik. Ezek a pártok gyakran elszigetelten működnek, sokszor saját túlélésükre játszanak, nem pedig a rendszer lebontására.

A választók nem kérnek több kompromisszumos politikából, megalkuvásból, háttéralkukból és belső pozícióharcokból. Magyar Péter sikere ennek az igénynek a tükre.

Összegzés: tizenöt év elég volt – de jön a változás?

Tizenöt év „áldásos állapota” után világosan látszik, hogy a rendszer nem fenntartható. A jogállam romokban, a társadalom kettészakadt, a gazdaság a csőd szélén, a politikai elit pedig morálisan kiüresedett.

Miközben Orbán Viktor és családja luxuséletet él, a magyarok többsége a túlélésért küzd. Minden egyes luxusvilla, magánrepülő és túlárazott közbeszerzés újabb tégla a bizalmatlanság falában. A nép pedig egyre közelebb kerül ahhoz, hogy kimondja: „Itt és ne tovább”.

A kérdés az, hogy a társadalom képes lesz-e visszavenni azt, ami az övé: a hatalmat, a demokráciát és az igazságot.

Magyar News Online

Magyar News Online: A valóság, első kézből

A Magyar News Online a hiteles tájékoztatás és a független újságírás elkötelezett hírportálja. Nap mint nap azon dolgozunk, hogy olvasóink valós, torzítatlan híreket kapjanak az ország és a világ eseményeiről. Ahhoz, hogy ez így is maradjon szükségünk van az Ön TÁMOGATÁSÁRA is, amit ITTtehet meg.

Célunk, hogy mentesek maradjunk a propagandától, és a tiszta tényeket, valamint objektív elemzéseket helyezzük előtérbe. Olvasóink elsőként értesülhetnek politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális hírekről – mindezt megbízható, alapos források alapján.