Donald Trump második elnöki ciklusában is a kiszámíthatatlanságot tette meg legfőbb politikai fegyverévé, új szintre emelve az úgynevezett „bolond elméletét” (Madman Theory). Bár első ránézésre káosznak tűnhet külpolitikai stratégiája, valójában tudatosan felépített szerepjátékot láthatunk. A cél: megingatni szövetségeseit, elbizonytalanítani ellenfeleit, és újraírni a nemzetközi erőviszonyokat. Azonban felmerül a kérdés: valóban működik ez a taktika, vagy csak rövid távú haszonszerzésről van szó egy megbízhatatlanságot sugárzó vezetőtől?

Donald Trump második elnöksége nemcsak stílusában, hanem külpolitikai szemléletében is szakított az amerikai diplomácia hagyományaival. A legtöbb elemző szerint Trump politikáját egyetlen fogalom írja le a legjobban: a „bolond elmélet”, amely szerint a vezető szándékosan kiszámíthatatlan, hogy ezzel nyomást gyakoroljon ellenfeleire és szövetségeseire egyaránt.

A stratégiát eredetileg Richard Nixon alkalmazta a vietnami háború idején, amikor megpróbálta elhitetni az ellenséggel, hogy képes irracionális döntésekre is. Azóta ez az elmélet a külpolitika különös, és sokak szerint veszélyes eszköztárává vált. Trump pedig újraélesztette, és minden eddiginél agresszívebben használja.

A kiszámíthatatlan mint stratégiai eszköz

Trump egyik legismertebb nyilatkozata egy közel-keleti konfliktus kapcsán így hangzott: „Lehet, hogy támadunk, lehet, hogy nem. Senki sem tudja, mit fogok tenni.” Ez a fajta kommunikáció nemcsak a külvilágot bizonytalanítja el, hanem a politikai elemzőket is. Hol baráti jobbot nyújt az ellenfeleknek, hol nyilvánosan becsmérli a legközelebbi szövetségeseit is – ilyen például Kanada, amelyet Trump viccesen az USA 51. államává kívánt tenni.

A NATO-szövetség alapját képező 5. cikkelyt is kétségbe vonta, és kijelentette, hogy Amerika elköteleződése nem automatikus, hanem „napról napra” alakulhat. Ez a nyilatkozat sokakban aggodalmat keltett, főleg Európában. Az eredmény? A NATO-tagállamok példátlan mértékben növelték védelmi kiadásaikat, részben Trump nyomásgyakorlásának hatására.

A bolond elmélet működőképessége

A „bolond elmélet” lényege, hogy a vezető annyira irracionálisnak tűnik, hogy ellenfelei inkább visszavonulnak, nehogy kiváltsanak egy végzetes döntést. Trump ezt nemcsak alkalmazza, hanem büszkén hirdeti is. A saját temperamentumát stratégiai eszközként használja, miközben a világvezetők próbálnak lavírozni a kiszámíthatatlanság viharában.

Az elméletnek azonban van egy fontos gyengesége: ha a bolond szerep túlságosan átlátszóvá válik, a trükk már nem működik. Ahogy a politikai elemzők is rámutatnak, ha egy vezető karaktere túlságosan jól ismert és dokumentált, akkor kiszámíthatatlansága éppen hogy kiszámíthatóvá válik. Trump esetében ez különösen igaz: jól ismert, hogy hajlamos impulzív döntésekre, és hogy különösen érzékeny a dicséretre és hízelgésre.

A szövetségesek és ellenfelek reakciói

A NATO-tagországok vezetői egyértelműen próbálják kezelni Trump szeszélyes természetét. Mark Rutte, a NATO főtitkára például hízelgő üzenetet küldött neki egy iráni akció után, amelyben „döntő lépésnek” nevezte a lépését, és megköszönte a „rendkívüli bátorságát”. Trump válasza? Nyilvánosan idézte a levelet. Közeli tanácsadója, Anthony Scaramucci pedig gúnyosan megjegyezte: Trump ezen csak nevetett a repülőgépén.

Az ellenfelek viszont kevésbé érzékenyek a hízelgésre. Vladimir Putyin, akit Trump korábban többször is próbált meggyőzni a békéről, továbbra is hajthatatlan Ukrajna ügyében. Irán pedig az amerikai bombázások után nem hogy megrettent volna, hanem épp ellenkezőleg: még inkább motivált lehet a nukleáris fegyverek fejlesztésében, épp a biztonságuk érdekében.

Egy taktika határai

A bolond elmélet tehát kettős élű fegyver. Működhet, ha a célpont hajlamos engedni a nyomásnak, de teljesen hatástalan lehet, ha az ellenfél nem hisz a fenyegetések valóságosságában, vagy már kiismerte a játékot. A kiszámíthatatlanság hosszú távon bizalmi válságot idézhet elő – nemcsak az ellenfelek, hanem a szövetségesek körében is.

A német kancellár, Friedrich Merz nyilatkozata különösen figyelemre méltó: szerinte Európának stratégiai függetlenséget kell kialakítania Amerikától. Ez egy olyan geopolitikai fordulat, amely nem Trump konkrét lépéseinek, hanem azok kiszámíthatatlanságának köszönhető. Az európai védelmi autonómia irányába tett lépések nemcsak Trumpnak, hanem a mögötte álló „MAGA-koalíció” prioritásainak is válaszként értelmezhetők.

Lehet-e tartós ez az elmélet?

Donald Trump „bolond elmélete” egy olyan politikai eszköz, amely rövid távon eredményeket hozhat, de hosszú távon instabilitást teremthet. A szövetségesek bizalma meginog, az ellenfelek alkalmazkodnak, és a világ egyre kiszámíthatatlanabbá válik.

Mindez azt mutatja, hogy bár Trump sokszor úgy tűnik, mint egy bolond, aki ösztönösen dönt, valójában egy tudatos stratégiát követ – még ha annak alapja a saját jelleméből és gyengeségeiből fakad is. A kérdés csupán az: meddig lehet ezzel a szereppel eredményeket elérni anélkül, hogy a világ végérvényesen elfordulna az Egyesült Államoktól?

Forrás:PROTV/MNO

Magyar News Online: A valóság, első kézből

A Magyar News Online a hiteles tájékoztatás és a független újságírás elkötelezett hírportálja. Nap mint nap azon dolgozunk, hogy olvasóink valós, torzítatlan híreket kapjanak az ország és a világ eseményeiről. Ahhoz, hogy ez így is maradjon szükségünk van az Ön TÁMOGATÁSÁRA is, amit ITTtehet meg.

Célunk, hogy mentesek maradjunk a propagandától, és a tiszta tényeket, valamint objektív elemzéseket helyezzük előtérbe. Olvasóink elsőként értesülhetnek politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális hírekről – mindezt megbízható, alapos források alapján.