Zendaya az Odüsszeia londoni sajtóeseményén egy látványos, háromezer éves iráni eredetű ékszerben jelent meg, és ezzel néhány nap alatt komoly kulturális vitát indított el. A színésznő egy egyszerű, fehér Jacquemus ruhához viselte az aranyból készült, napszimbólumot formázó antik plakettpárt, amelyet modern fülbevalóvá alakítottak. Elsőre sokan csak újabb tökéletes vörös szőnyeges stílusbravúrként ünnepelték a megjelenést, később azonban kiderült, hogy az ékszer a zivijei kincsekhez köthető, vagyis olyan iráni műtárgyakról van szó, amelyek eredete és Nyugatra kerülésének körülményei máig tisztázatlanok. A vita így már nem csupán divatról szól, hanem kulturális örökségről, gyarmati szemléletről, műtárgy-kereskedelemről és arról, meddig mehet el Hollywood, amikor a múlt tárgyait látványos kiegészítőként használja.

Egy vörös szőnyeges szettből lett kulturális vita

Zendaya július 5-én jelent meg az Odüsszeia londoni sajtóeseményén, ahol Pallasz Athénét alakítja a Christopher Nolan-féle filmben. A színésznő megjelenését eleinte divatszempontból méltatták: a fehér Jacquemus ruha és a hangsúlyos antik ékszer sokak szerint elegáns hidat képezett a modern stílus és az ősi világ között.

A probléma akkor kezdődött, amikor az interneten többen utánajártak, pontosan milyen ékszert viselt. Kiderült, hogy a fülbevaló egy aranyból készült, napszimbólumot formázó iráni plakettpárból készült, amely körülbelül háromezer éves lehet.

Az ékszert Zendaya stylistja, Law Roach egy londoni ékszergyűjteményből kölcsönözte az alkalomra. Innentől a történet már nem egyszerűen egy jól sikerült vörös szőnyeges választásként jelent meg, hanem egy olyan ügyként, amely a kulturális kisajátítás és a műtárgyak jogszerű birtoklásának kérdését is felveti.

A zivijei kincsek története tele van kérdőjelekkel

A fülbevaló alapjául szolgáló plaketteket a zivijei kincsekhez kötik. A Zivije nevű lelőhely Irán északnyugati részén, Kurdisztán tartományban, a mai Szakkez közelében található.

A térség az időszámítás előtti első évezredben fontos találkozási pont lehetett a médek, szkíták, asszírok és más népek között. Ezért az onnan előkerült tárgyak különleges történelmi értéket képviselnek, mert sokat elárulhatnának arról, hogyan hatottak egymásra a régió kultúrái.

A gond az, hogy a kincseket nem hivatalos régészeti ásatáson találták meg. A történet szerint 1947 körül kerülhettek elő, de a felfedezés pontos körülményei máig vitatottak. Egyes beszámolók pásztorról, mások munkásokról, szántó emberekről vagy helyi nőkről beszélnek.

Az is bizonytalan, pontosan mely tárgyak tartoztak az eredeti lelethez. A következő évtizedekben több olyan műkincs is megjelent különböző gyűjteményekben, amelyeket a zivijei kincsekhez kapcsoltak, de nem mindig egyértelmű, hogy valóban onnan származtak-e.

A kincsek jelentős része Nyugatra került

A zivijei leletek egy része végül a teheráni Nemzeti Múzeumba került, sok más darab azonban nyugat-európai és amerikai múzeumokban, illetve magángyűjteményekben bukkant fel. A New York-i Metropolitan Museum of Art, a Louvre, a British Museum, valamint bostoni és philadelphiai gyűjtemények is őriznek olyan tárgyakat, amelyeket a zivijei kincsekhez kötnek.

A legnagyobb problémát azok a darabok jelentik, amelyek magánkézbe kerültek. Ezeknél sokszor még nehezebb ellenőrizni, hogyan jutottak ki Iránból, milyen kereskedőkön mentek keresztül, és jogszerűen kerültek-e jelenlegi tulajdonosukhoz.

Zendaya fülbevalója éppen ezért vált különösen érzékeny üggyé. Nem pusztán arról van szó, hogy egy híresség antik ékszert viselt, hanem arról, hogy egy tisztázatlan eredetű, kulturálisan jelentős műtárgyat alakítottak át kortárs divatkiegészítővé, majd vörös szőnyeges látványelemként használtak.

A medálokból modern luxusfülbevaló lett

A vitatott ékszer a Barron London nevű londoni ékszerkereskedő gyűjteményének része. A háromezer éves aranyplaketteket 2020-ban Glenn Spiro ékszerész alakította modern fülbevalóvá.

Az átalakítás során a medálok szélét gyémántokkal rakták ki, és arany függőt illesztettek hozzájuk. A darab a „Materials from the Old World” kollekció része lett, amely antik műtárgyakból és drágakövekből készített kortárs ékszereket mutat be.

Ez önmagában is komoly etikai kérdéseket vet fel. Egy régészeti tárgy nem egyszerű alapanyag, hanem történelmi dokumentum. Ha átalakítják, viselhetővé teszik és luxustárggyá formálják, azzal részben elveszítheti eredeti kontextusát.

A kritikusok szerint itt nemcsak kölcsönzésről vagy stílusválasztásról van szó, hanem arról, hogy egy másik kultúra öröksége a nyugati luxusipar esztétikai és gazdasági rendszerébe kerül.

Miért beszélnek kulturális kisajátításról?

A közösségi médiában sokan kulturális kisajátításként értelmezték Zendaya ékszerválasztását. A bírálók szerint egy amerikai sztár egy olyan iráni műtárgyat viselt divatkiegészítőként, amelynek származása vitatott, és amely valószínűleg nem szabályos régészeti úton került Nyugatra.

A helyzetet tovább élezte, hogy az ékszer egy görög mitológiai történetet feldolgozó film promócióján jelent meg. Zendaya Pallasz Athénét alakítja, a ruhája is az ókori görög viseleteket idézte, ehhez azonban iráni eredetű ékszert választottak.

A kritikusok szerint ez azt mutatja, hogy Hollywood és a nyugati divatvilág gyakran összemossa a különböző keleti kultúrákat. Az antik, egzotikus, „ősi” hangulat fontosabbá válik, mint az, hogy egy adott tárgy pontosan honnan származik, mit jelent, és milyen történelmi sérelmek kapcsolódhatnak hozzá.

Zirrar Ali történész szerint az ilyen műtárgyak viselése nem ártalmatlan gesztus, hanem a hatalom és a tulajdonlás kérdését is hordozza. A probléma lényege, hogy egy kultúra képviselői látványos kiegészítőként használják egy másik kultúra örökségét.

Az iráni–amerikai háborús helyzet még érzékenyebbé tette az ügyet

Zendaya ékszerválasztása azért is vált különösen vitatottá, mert az Egyesült Államok és Irán között éppen háborús feszültség áll fenn. Ebben a politikai környezetben sokak számára különösen rosszul hatott, hogy egy amerikai színésznő iráni eredetű, valószínűleg vitatott úton Nyugatra került műtárgyakat visel.

Egy archeológiával foglalkozó influenszer úgy fogalmazott: ezek a darabok valószínűleg Iránból kerültek ki tisztázatlan körülmények között, most pedig egy olyan országból származó színésznő fülében láthatók, amely nemrég támadta Iránt.

Ez a megfogalmazás jól mutatja, hogy az ügy túlnőtt a divatkritikán. A fülbevaló egyszerre lett a kulturális örökség, a háborús politika, a nyugati műtárgypiac és a hírességkultúra szimbóluma.

Zendaya és stylistja egyelőre nem kommentálta a vitát. Nem tudni, hogy tudatosan választották-e az iráni ékszert, vagy csak esztétikai szempontból illett a szetthez.

Nem ez az első hollywoodi ékszerbotrány

A Zendaya körüli vita nem egyedi eset. Hollywoodban az elmúlt években több hasonló ügy is felmerült, amikor hírességek történelmileg érzékeny, vitatott eredetű vagy múzeumi értékű ékszereket viseltek vörös szőnyeges eseményeken.

Idén januárban Margot Robbie az Üvöltő szelek Los Angeles-i premierjén egy Elizabeth Taylorhoz köthető, szív alakú gyémántfüggőt viselt. A színésznő arról beszélt, hogy az ékszer sok romantikus történelmet hordoz, de a drágakő múltjának sötétebb részeiről már kevesebb szó esett.

A Tádzs Mahal gyémánt története ugyanis a mogul udvarhoz, Nur Dzsahánhoz, Sáh Dzsahánhoz és a Tádzs Mahal emlékezetéhez kapcsolódik. Későbbi sorsa azonban homályos: történészek szerint a 18. században fosztogatók vihették el az uralkodói kincstárból, majd évszázadokra eltűnt, míg végül a Cartier tulajdonába került.

Egy ilyen ékszer viselése így nem csupán romantikus gesztus. Felveti azt is, hogy a nyugati luxusipar miként kezeli azokat a tárgyakat, amelyek gyarmati, fosztogatási vagy vitatott kereskedelmi történetekhez kapcsolódhatnak.

A Patiala nyaklánc esete is hasonló kérdéseket vetett fel

A Cartier egy másik vitatott ékszere, a Patiala gyémántnyaklánc szintén nagy port kavart. Emma Chamberlain 2022-ben a Met-gálán viselte a francia ékszermárkától kölcsönkapott antik nyakláncot.

Az ékszert eredetileg 1928-ban készítették Bhupinder Singh patialai maharadzsa megrendelésére, több mint kétezer, a régióból származó gyémánt felhasználásával. Az uralkodó halála után a nyaklánc a patialai kincstárba került, ahonnan India függetlenné válása körül, tisztázatlan körülmények között eltűnt.

Évtizedekkel később a darabjai európai drágakőpiacokon kezdtek felbukkanni. A Cartier ezeket felvásárolta, majd részben rekonstruálta a nyakláncot.

A történet különösen akkor vált újra érzékennyé, amikor Diljit Dosanjh indiai énekes 2026-ban a Met-gálán a maharadzsa előtt tisztelgő szettjéhez szerette volna kölcsönkérni az ékszert. A Cartier erre nem adott engedélyt, arra hivatkozva, hogy a darab túl sérülékeny és múzeumban tárolják. Az indiai sztár végül replikákat viselt.

Ez sokak szemében jól mutatta a kettős mércét: egy nyugati influenszer viselhette az indiai örökséghez kapcsolódó ékszert, egy indiai előadó viszont már nem.

Kim Kardashian és Marilyn Monroe ruhája is hasonló vitát indított

Nemcsak ékszereknél merül fel, hogy mit szabad viselni és mit kellene múzeumban őrizni. Kim Kardashian 2022-ben Marilyn Monroe ikonikus ruháját kölcsönözte ki a Met-gálára, és ezzel szintén komoly vitát váltott ki.

A hatvanéves, kristályokkal díszített selyemruha eredetileg nem Kardashian alkatára készült, és sokan már önmagában azt is kifogásolták, hogy egy ilyen törékeny, kultúrtörténeti jelentőségű darabot egy vörös szőnyeges esemény kedvéért viseljenek.

A ruhán a beszámolók szerint sérülések is keletkeztek, ami csak erősítette a kritikákat. Az ügy egyik fő tanulsága az volt, hogy bizonyos tárgyak értéke már túlmutat a divaton és a látványon.

A kérdés ugyanaz, mint Zendaya fülbevalóinál: egy történelmi tárgy maradhat-e élő, viselt darab, vagy kötelességünk eredeti állapotában, múzeumi kontextusban megőrizni?

A vörös szőnyeg nem múzeum

A hollywoodi stylistok számára az antik vagy ikonikus darabok hatalmas vonzerőt jelentenek. Egy több száz vagy több ezer éves ékszer, egy legendás színésznő ruhája vagy egy történelmi nyaklánc azonnal különleges történetet ad egy megjelenésnek.

Csakhogy a vörös szőnyeg logikája más, mint a múzeumé. A vörös szőnyegen a tárgy a sztár imázsát, a film promócióját és a márkák kommunikációját szolgálja. A múzeumban viszont a tárgy történelmi, kulturális és tudományos kontextusban jelenik meg.

Ha egy vitatott eredetű műtárgy divatkiegészítővé válik, akkor könnyen elveszhet a története. A figyelem nem arra irányul, honnan származik, kik készítették, hogyan került jelenlegi tulajdonosához, hanem arra, mennyire jól mutat egy hírességen.

Ezért vált Zendaya fülbevalója ennyire erős szimbólummá. Egyetlen ékszerben összesűrűsödött a nyugati műtárgypiac, a történelmi kisajátítás, a hírességkultúra és a kortárs politikai érzéketlenség problémája.

A divatiparnak is nagyobb felelőssége lenne

A vita nem kizárólag Zendayáról szól. Egy ilyen megjelenés mögött stylistok, ékszerészek, márkák, kölcsönző gyűjtemények és kommunikációs csapatok dolgoznak. Nekik is felelősségük lenne abban, hogy egy-egy tárgy eredetét és történetét alaposan megvizsgálják.

Egy háromezer éves iráni műtárgy nem ugyanaz, mint egy modern dizájnerékszer. Ha tisztázatlan körülmények között került Nyugatra, ha átalakították, ha egy másik kultúra örökségéhez tartozik, akkor nem lehet pusztán esztétikai választásként kezelni.

A divatipar gyakran hivatkozik inspirációra, kultúrák közötti párbeszédre és tiszteletadásra. Ezek azonban csak akkor hitelesek, ha valódi tudás, kontextus és érzékenység áll mögöttük.

Ha mindez hiányzik, a tiszteletadás könnyen kisajátításnak, a művészi gesztus pedig történelmi vakságnak tűnhet.

Nem minden kritika egyformán megalapozott, de a kérdés valós

Természetesen a közösségi médiában megjelenő kritikák között lehet túlzás, leegyszerűsítés és indulatos ítélet is. Nem mindenki fogalmaz árnyaltan, és könnyen előfordul, hogy egy-egy botrányban a sztár személye nagyobb hangsúlyt kap, mint maga a strukturális probléma.

Zendaya esetében sem biztos, hogy tudatos politikai vagy kulturális érzéketlenségről volt szó. Lehetséges, hogy a stylistcsapat egyszerűen különleges, antik hatású darabot keresett az Odüsszeia promóciójához.

Ez azonban nem szünteti meg a problémát. Egy világsztár megjelenése óriási figyelmet kap, ezért az ilyen választásoknak következményük van. Ha egy tárgy története vitatott, akkor annak viselése is vitát fog kiváltani.

A kérdés tehát nem az, hogy Zendaya személyesen rossz szándékkal járt-e el. Hanem az, hogy Hollywood, a luxusdivat és a műtárgypiac mikor kezdi végre komolyan venni azoknak a kultúráknak a történetét, amelyekből látványos inspirációt merít.

A botrány fontosabb, mint maga a fülbevaló

Zendaya iráni fülbevalója végül azért lett fontos ügy, mert rámutat egy sokkal nagyobb problémára. A nyugati múzeumokban, magángyűjteményekben és luxusékszer-kollekciókban rengeteg olyan tárgy található, amelynek eredete vitatott, és amelyet a származási országok vagy közösségek joggal érezhetnek saját örökségük részének.

A történelmi igazságtétel nem egyszerű kérdés. Nem minden tárgy esetében könnyű bizonyítani, hogyan került ki eredeti helyéről, és nem minden restitúciós vita oldható meg gyorsan. De az biztos, hogy a múlt tárgyait nem lehet úgy kezelni, mintha csak dekorációk lennének.

Zendaya fülbevalója látványos volt, de a körülötte kialakult vita még látványosabbá tette azt a kényelmetlen tényt, hogy a műtárgyak útja gyakran háborúkon, fosztogatásokon, gyarmati erőszakon és tisztázatlan kereskedelmi láncokon keresztül vezetett a mai luxusvilágba.

A kérdés ezért nemcsak az, hogy mit viselhet egy színésznő a vörös szőnyegen. Hanem az is, hogy kié a múlt, ki mondhatja el annak történetét, és meddig használhatja a nyugati szórakoztatóipar más kultúrák örökségét saját csillogásának díszleteként.

MNO – Magyar News Online

Fotó: Shane Anthony Sinclair / Getty Images

Magyar News Online: A valóság, első kézből

A Magyar News Online a hiteles tájékoztatás és a független újságírás elkötelezett hírportálja. Nap mint nap azon dolgozunk, hogy olvasóink valós, torzítatlan híreket kapjanak az ország és a világ eseményeiről. Ahhoz, hogy ez így is maradjon szükségünk van az Ön TÁMOGATÁSÁRA is, amit ITTtehet meg.

Célunk, hogy mentesek maradjunk a propagandától, és a tiszta tényeket, valamint objektív elemzéseket helyezzük előtérbe. Olvasóink elsőként értesülhetnek politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális hírekről – mindezt megbízható, alapos források alapján.

---

Érdekesnek találtad? Oszd meg!