Egyre több jel utal arra, hogy a Fidesz politikai rendszere nem egyszerűen fárad, hanem olyan szerkezeti válságba jutott, amelynek következményei messze túlmutatnak Magyarország határain. A kérdés már nem csupán az, hogy Orbán Viktor rendszere megőrizhető-e a következő választáson, hanem az is, milyen örökséget hagy maga után, és milyen politikai, intézményi, valamint társadalmi károkat okoz azoknak a közösségeknek, amelyek az elmúlt másfél évtizedben szorosan hozzákötötték saját mozgásterüket ehhez a hatalmi konstrukcióhoz. Kiss Tamás szociológus szerint Erdélyben különösen súlyos a helyzet, mert az RMDSZ nemcsak politikai szövetségese lett a Fidesznek, hanem egyre mélyebben be is tagolódott abba a függőségi hálóba, amely most szemmel láthatóan recseg-ropog. Az interjú alapján úgy tűnik, a jelenlegi helyzetben nincs valóban kedvező forgatókönyv: ha a Fidesz bukik, az RMDSZ komoly politikai veszteségekkel nézhet szembe, ha pedig marad, egyre nagyobb tehertétellé válhat a vele fenntartott kapcsolat.

Hogyan lett a kétosztatú politikai térből domináns hatalmi rendszer?

Kiss Tamás értelmezése szerint a Fidesz felemelkedésének megértéséhez vissza kell nyúlni a rendszerváltás utáni politikai szerkezethez, amelyet sokáig a balliberális és a jobboldali tábor szembenállása határozott meg. Ez a szembenállás azonban alapvetően nem gazdasági természetű volt, hanem kulturális törésvonalra épült. A rendszerváltás környékén ugyanis széles elitkonszenzus alakult ki arról, hogy Magyarország fejlődésének egyetlen lehetséges útja a globális kapitalizmushoz és a nyugati mintákhoz való alkalmazkodás.

Ebben a helyzetben a politikai küzdelem nem annyira a gazdasági alternatívák között zajlott, hanem inkább a régi népi–urbánus ellentét modern változata mentén szerveződött. Ez hosszú ideig főként értelmiségi vitákban volt erős, és csak közvetetten érte el a szélesebb társadalmi csoportokat. A Fidesz történelmi újítása Kiss szerint az volt, hogy ezt a kulturális törésvonalat összekapcsolta a fejlődési modellekről szóló vitával, vagyis azzal a kérdéssel, hogy Magyarország milyen helyet foglal el a világban, és milyen irányba kellene haladnia.

Ez a politikai stratégia sokkal szélesebb társadalmi blokk kialakítását tette lehetővé, mint amire a korábbi jobboldali vagy balliberális formációk képesek voltak. A Fidesz nem pusztán identitáspolitikai alternatívát kínált, hanem a nemzeti szuverenitás és a gazdasági önrendelkezés ígéretével lépett fel. Ez az üzenet különösen akkor vált erőssé, amikor a 2008-as válság, majd az azt követő megszorítások nyomán egyre többen fordultak el a rendszerváltás utáni elit konszenzusától.

A nyugati fejlődés ígéretétől a szuverenista politikai fordulatig

A szociológus szerint 2006-ig, sőt részben 2010-ig is meghatározó elképzelés volt Magyarországon, hogy az ország a Nyugat és a Kelet között választ, és a Nyugat nem csupán fejlettebb gazdasági térség, hanem erkölcsi zsinórmérték is. A nyugati intézmények, normák és politikai kultúra átvétele egyfajta történelmi felzárkózási programként jelent meg. Ezzel az idealizmussal szemben korábban inkább csak marginális politikai szereplők fogalmaztak meg kritikát.

A Fidesz azonban úgy tudta újraértelmezni ezt a vitát, hogy közben nem maradt meg a klasszikus jobboldali kultúrharc szintjén. A párt felismerte, hogy a globális kapitalizmus, a külföldi tőke dominanciája és a félperifériás lét okozta frusztrációk valós társadalmi tapasztalatokra épülnek. Orbán Viktor politikája ezért kezdetben nem pusztán propaganda volt, hanem részben tényleges problémákra adott válaszkísérlet.

A gond ott kezdődött, hogy ez a válasz nem a függőségi helyzet felszámolására, hanem annak újraszervezésére épült. A Fidesz olyan modellt hozott létre, amely egyszerre ígért nemzeti önállóságot és tartotta fenn a külföldi tőkére épülő gazdasági szerkezetet. A belső klientúra megerősítése, a hazai tőkéscsoportok felépítése és az állami erőforrások politikai alapú újraelosztása mellett továbbra is megmaradt az ország mély beágyazottsága a nemzetközi gazdasági rendszerekbe.

A NER fénykora: pártállami kontroll és autoriter gazdasági logika

Kiss Tamás két szempontból írja le a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Az egyik a liberális politikatudomány nézőpontja, amely szerint 2010 után Magyarország fokozatosan eltávolodott a liberális demokrácia működési logikájától, és egyre inkább a pártállami modell irányába mozdult el. Ebben a rendszerben a fékek és ellensúlyok leépültek, a közintézmények függetlensége fokozatosan megszűnt, a szakmai autonómiák pedig politikai ellenőrzés alá kerültek.

A közmédia pártpropagandává alakult, az egyetemek autonómiája meggyengült, a kulturális és tudományos intézményrendszerben pedig párthű vezetők jelentek meg. A közigazgatás, az oktatás, a kutatás, a statisztikai adatszolgáltatás és részben az igazságszolgáltatás is olyan közeg lett, ahol a politikai szempont felülírta a szakmai racionalitást. Ez a folyamat nem önmagában intézményi kérdés, hanem a társadalom egészének valóságérzékelésére is kihatott.

A másik nézőpont politikai gazdaságtani. E szerint a NER a felhalmozó állam egyik formája, amelyben az állam aktív szerepet vállal a hozzá közel álló gazdasági szereplők felemelésében, miközben a társadalmi újraelosztás igazságossága háttérbe szorul. A rendszer gazdasági alapja az olcsó munkaerőre, a gyenge munkavállalói érdekérvényesítésre, az oktatás és az egészségügy alulfinanszírozására épült. Vagyis arra, hogy a nemzetközi és hazai tőke számára Magyarország továbbra is olcsó és politikailag kontrollált terep maradjon.

Miért kezdett megbillenni a rendszer?

A szociológus szerint a Fidesz válságának egyszerre vannak belső és külső okai. A belső okok között kiemelten szerepel az, hogy az Orbán-rendszer által létrehozott gazdasági modell hosszú távon nem fenntartható. Az olcsó munkaerőre és a kiszolgáltatottságra épülő gazdaság gyengíti a társadalom ellenálló képességét, rontja a fiatalabb generációk perspektíváit, és közben nem épít valódi versenyképességet.

Miközben a hatalom a nemzeti szuverenitásról beszélt, valójában nem csökkentette, hanem átrendezte a függőségi viszonyokat. A német tőke mellé megérkezett a kínai, a török, az orosz és más külső szereplők tőkéje is, de ez nem jelentett valódi gazdasági önállóságot. Inkább azt eredményezte, hogy a magyar állam több irányból vált kiszolgáltatottá.

A külső okok közül döntő jelentőségű a geopolitikai környezet átalakulása. Kiss Tamás szerint Orbán Viktor sokáig abból indult ki, hogy a világrend átalakulása mozgásteret adhat egy különutas magyar politikának. Ez a stratégia ideig-óráig működőképesnek tűnhetett, különösen akkor, amikor az uniós viták ellenére Magyarország még képes volt egyszerre több blokk felé nyitni. Az ukrajnai háború és az európai blokkosodás azonban gyökeresen megváltoztatta a helyzetet.

A geopolitikai lavírozásból veszélyes elszigetelődés lett

Az interjú egyik legerősebb állítása az, hogy a Fidesz mára egy olyan szekuritizációs spirálba került, amelyből nagyon nehéz kitörni. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a kormányzat egyre több kérdést nem politikai vagy gazdasági problémaként, hanem biztonsági kérdésként kezel, és eközben maga is olyan nemzetközi megítélési környezetbe került, ahol egyre inkább kockázati tényezőként jelenik meg.

Kiss példaként Szijjártó Péter orosz kapcsolatait említi, amelyek éveken át a kormányzati rutin részét képezték, az új geopolitikai közegben azonban már egészen más értelmezést kapnak. A probléma nem pusztán az, hogy a Fidesz rosszul mérte fel a kockázatokat, hanem az is, hogy a megváltozott európai és globális környezetre nem tudott időben reagálni. Eközben az Európai Unióban megerősödött a blokkos logika, ami drasztikusan leszűkítette a magyar különutasság mozgásterét.

Az uniós források visszatartása, a gazdasági stagnálás, a diplomáciai elszigetelődés és a külpolitikai hitelvesztés együtt olyan nyomást gyakorolnak a rendszerre, amely már nem pusztán kommunikációs kihívás. A helyzet súlyát az is mutatja, hogy Kiss Tamás szerint még az sem feltétlenül lenne megnyugtató Magyarország számára, ha a Fidesz valahogy mégis hatalmon maradna. Ebben az esetben ugyanis egy egyre nagyobb nemzetközi tehertétellel működő, belül kimerült rendszer maradna a helyén.

A társadalmi ellenállás is erősödik

A Fidesz válsága nem magyarázható kizárólag külső tényezőkkel. Kiss Tamás arra is felhívja a figyelmet, hogy a magyar társadalom egy része ma kifejezetten elszánt abban, hogy helyreállítsa a polgári demokrácia kereteit. Ebben különösen fontos szerepük van azoknak a szakmai csoportoknak, amelyeket a rendszer az elmúlt években megalázott, kiszorított vagy politikailag gyarmatosított.

Az oktatás, a kultúra, a kutatás, a média és más szakmai területek szereplői közül sokan nem pusztán passzív elégedetlenséget éreznek, hanem energiát, pénzt, időt és szervezőmunkát is hajlandók befektetni a változásba. Bár ez a társadalmi ellenállás nem feltétlenül a teljes magyar társadalmat fedi le, mégis fontos tényezője annak, hogy a Fidesz már nem ugyanazzal a stabilitással néz a jövőbe, mint néhány évvel ezelőtt.

Ez a belső mozgás azért is jelentős, mert azt mutatja: a rendszer legitimációs válsága nem csupán gazdasági vagy nemzetközi dimenzióban jelentkezik, hanem az intézményi világ legbelső működésében is. Azok a csoportok, amelyek korábban a szakmai minimumok fenntartásában érdekeltek voltak, ma egyre inkább a politikai változás szükségességét fogalmazzák meg.

Erdély és az Orbán-rendszer: miért lett ennyire mély a kötődés?

Az interjú második nagy témája az, hogy mindebből mi következik Erdélyben. Kiss Tamás szerint érdemes elkülöníteni három szintet: a politikai attitűdökből fakadó affinitást, a közvetlen politikai összekapcsolódást és az intézményi függés kiépülését. Az első szinten szerinte létezik egy olyan értékrendi közelség, amely megkönnyítette a Fidesz erdélyi beágyazódását.

A kutatások alapján az erdélyi magyarok egy jelentős része fogékony azokra a politikai üzenetekre, amelyek a társadalmi hierarchiák fenntartására, az alávetett csoportokkal szembeni bizalmatlanságra, valamint a kulturális és etnikai különbségek természetesként való kezelésére épülnek. Kiss ezt részben a félperifériás társadalmakra jellemző rasszizáló gondolkodásmóddal magyarázza, ahol a saját bizonytalan státusz érzése gyakran nem szolidaritást, hanem újabb kizárásokat termel.

Ebből a szempontból a Fidesz politikai ajánlata nem idegen testként jelent meg Erdélyben, hanem sok esetben rezonált már meglévő társadalmi beidegződésekre. Ez azonban önmagában még nem magyarázná meg a jelenlegi mélységű politikai összefonódást.

A 2004. december 5-i trauma és az erdélyi politikai képzelet beszűkülése

Kiss Tamás szerint az erdélyi magyar közösség politikai gondolkodására máig erősen hat a 2004. december 5-i népszavazás emléke. Ez az esemény egy leegyszerűsített politikai képletet rögzített sokakban: a Fidesz lett az a politikai erő, amely támogatja a határon túli magyarokat, míg a baloldal és a liberális oldal a kizárás, az elutasítás szereplőjeként rögzült.

Ez a kollektív élmény hosszú időre meghatározta, hogyan viszonyul az erdélyi magyar közvélemény a magyarországi politikához. Még akkor is erősen működött ez a beidegződés, amikor a magyar politikai mező időközben jelentősen átalakult. A probléma tehát nem csupán az, hogy a Fidesz tudatosan épített erre az emlékezetre, hanem az is, hogy az erdélyi magyar intézményi és politikai elit hosszú időn át nem tett komoly kísérletet ennek újragondolására.

Kiss szerint azért sem sikerült kilépni ebből a paradigmából, mert az RMDSZ és a hozzá kapcsolódó véleményformálók következetesen azt a képet sulykolták, hogy a magyarországi ellenzék nem kíván valódi kapcsolatot építeni a külhoni magyar közösségekkel. Holott a szociológus értelmezése szerint Magyar Péter és a Tisza Párt tett gesztusokat ebbe az irányba, csak ezek Erdélyben politikai és intézményi ellenállásba ütköztek.

Az RMDSZ felelőssége: politikai szövetségből intézményi csapda

Az interjú egyik legélesebb megállapítása, hogy a kialakult helyzetért döntően az RMDSZ és az erdélyi magyar intézményi elit viseli a felelősséget. Kiss Tamás szerint ez a közeledés nem egyszeri stratégiai döntés volt, hanem apró lépések sorozata, amely során a romániai magyar politikai vezetés fokozatosan egyre mélyebben illeszkedett bele a NER világába.

Szerinte lett volna olyan pillanat, amikor meg lehetett volna állni. Ilyen fordulópont lehetett volna 2025 májusa, amikor Orbán Viktor nyíltan George Simion mellé állt, ami sokak számára világos figyelmeztetésként szolgálhatott volna. Kiss úgy látja, hogy ez a tapasztalat mégsem késztette újragondolásra az RMDSZ vezetését. Ennek oka részben az, hogy a szervezet politikai fantáziája beszűkült, részben pedig az, hogy a különböző függőségi viszonyok mentálisan is rögzültek.

A szociológus megfogalmazásában az RMDSZ nem egyszerűen együttműködött a Fidesszel, hanem belesétált egy olyan helyzetbe, amelyből egyre nehezebb visszafordulni. A politikai, pénzügyi és szimbolikus kapcsolatok olyan sűrű hálózatot alkotnak, amely ma már nemcsak mozgásteret ad, hanem erősen korlátoz is.

A levélszavazás, a politikai kockázat és a romló megítélés

Kiss Tamás külön kitér arra is, hogy az RMDSZ mostani mozgása Magyarországon újabb gyűlölethullámokat gerjeszthet az erdélyi magyarokkal szemben. Ennek oka, hogy a levélszavazás gyakorlata, az ehhez kapcsolódó szervezés és a folyamat átláthatatlansága sok magyarországi választóban dühöt és gyanakvást kelt. A szerinte problematikus gyakorlatok nemcsak jogi vagy politikai, hanem erkölcsi kérdéseket is felvetnek.

A másik, ennél is súlyosabb veszély szerinte az, hogy az RMDSZ magára húzza azt a nemzetközi és politikai terhet, amely ma már a Fideszt övezi. Ezért mondja azt, hogy a romániai magyar érdekképviselet elemi érdeke lenne minél előbb leválni erről a kapcsolatrendszerről. Nem azért, hogy gyorsan új szövetséget kössön bárkivel, hanem azért, hogy megszabaduljon egy egyre veszélyesebbé váló tehertételtől.

Ebben az értelmezésben az RMDSZ helyzete valóban csapda: ha a Fidesz veszít, akkor a szervezet súlyos politikai és legitimációs károkat szenvedhet el; ha viszont a Fidesz marad, akkor az egyre vállalhatatlanabb nemzetközi és geopolitikai pozíciókkal együtt marad a nyakán ez a kapcsolat.

Az intézményi függés és a szakmai autonómiák leépülése

Az interjú záró szakaszában Kiss Tamás az intézményi betagolódásról is beszél. Szerinte Erdélyben már a 2010 előtti időszakban is zajlott egyfajta Kárpát-medencei egységesülés a kultúra és a média világában. Orbán rendszere azonban ráépült erre a folyamatra, majd a támogatáspolitikán keresztül tovább mélyítette a függést.

A legfontosabb következmény, hogy a szakmai logikák fölé egyre inkább a politikai logika került. Az erdélyi magyar intézmények működésében ma erősebben érvényesül a pártpolitikai szempont, mint korábban, és ez alapvetően torzítja a nyilvánosságot, a kulturális életet és az intézményi döntéshozatalt. Kiss szerint 2022 után az RMDSZ lett a magyarországi támogatások egyik legfontosabb kedvezményezettje, ami tovább erősítette a politika dominanciáját.

Ez pedig túlmutat a napi pártpolitikai csatározásokon. A kérdés immár az, hogy képes-e az erdélyi magyar közösség újraépíteni azokat a szakmai és társadalmi autonómiákat, amelyek nélkül sem valós érdekképviselet, sem hiteles közéleti önreflexió nem létezhet.

Nincs automatikus korrekció, csak szervezett közösségi cselekvés

Kiss Tamás végkövetkeztetése nem túl derűlátó, de világos. Szerinte egy olyan rendszerben, ahol a politikai elit nem elszámoltatható, még a látványos hibáknak sincs automatikus következményük. Az RMDSZ hiába követ el stratégiai baklövéseket, ezek önmagukban nem teremtenek új politikai egyensúlyt.

A kritikusabb erdélyi magyar rétegek léteznek, de jelenleg nem szervezettek, ezért politikailag gyengék és cselekvésképtelenek. Ha ezen változás lesz, az nem spontán módon következik be, hanem csak tudatos összefogással, szolidaritással és kitartó közös munkával. A szociológus szerint valódi elszámoltathatóság és valós alternatíva csak akkor jöhet létre, ha ezek a társadalmi csoportok képesek lesznek tartós politikai cselekvésre.

Az interjú alapján tehát nem csupán a Fidesz jövője a tét, hanem az is, hogy Erdélyben sikerül-e kilépni abból a politikai és intézményi függésből, amely az elmúlt években egyre szorosabbra fonódott. A kép lesújtó, de a diagnózis egyértelmű: egy repedező rendszerhez való végletes alkalmazkodás rövid távon talán kényelmes, hosszú távon azonban súlyos történelmi árat követelhet.

MNO – Magyar News Online

Fotó: MTI / MTVA / Orbán Viktor YouTube

Magyar News Online: A valóság, első kézből

A Magyar News Online a hiteles tájékoztatás és a független újságírás elkötelezett hírportálja. Nap mint nap azon dolgozunk, hogy olvasóink valós, torzítatlan híreket kapjanak az ország és a világ eseményeiről. Ahhoz, hogy ez így is maradjon szükségünk van az Ön TÁMOGATÁSÁRA is, amit ITTtehet meg.

Célunk, hogy mentesek maradjunk a propagandától, és a tiszta tényeket, valamint objektív elemzéseket helyezzük előtérbe. Olvasóink elsőként értesülhetnek politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális hírekről – mindezt megbízható, alapos források alapján.

---

Érdekesnek találtad? Oszd meg!